Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.

Irományszámok - 1869-1125. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése a belügyminister 1872-ik évre előterjesztett költségvetése tárgyában

1125. SZÁM. 267 ben sürgette e hátralékot, de miután a kórházi iratok hiánya miatt, melyek azonban a város hibáján kívül tévedtek el, az összeg nem volt megállapítható, egy számvevőségi egyén küldetett ki, ki a hely szinón hiteles adatokból a követelés nagy részének alaposságáról meggyőződóst szerzett. A bizottság a ministert oda utasitandónak véli, hogy a követelés alapossága felett folytatván a nyomozást, a mennyiben a városnak a kórt 15.000 frt iránti igényeinek jogosultságáról meggyőződnék, azon összeget utalványozhassa. 6. Kolozsvári levéltár 1872-re . . ...... 7630 frt. 1871-re . . . 7630 fr

t, Ezen kiadás 1871. évig mindig a kir. erdélyi biztosság, 1871. évi költségvetésben a belügyminister központi igazgatása költségei közt irányoztatott elő, akkor ezen levéltárnak Budára való áttétele elhatároztatván, időközben a rendkívüli szükségletben vétetik fel 7630 azaz hótezerhatszázharmincz forinttal. 7. A fennállott államtanács két tanácsosa ós egy fogalmazójának illetményei az államtanács feloszlatása napjától, azaz 1868. június 16-tól 1869. augustus 31-ig mint a nevezett közegeknek a magyar kincstár terhére lett végleges nyugalmaztatása napjáig .'.... 21,202 frt. A minister indokolása szerint Andreánszky Sándor és br. Ozsegovich Metei államtanácsosok és Kochmeister Adolf államtanácsosi fogalmazó nyugalmazása az 1869. január 11-ón tartott ministeri tanácsban, a már elébb keletkezett egyezmény alapján, a magyar belügyministeri tárcza terhére határoztatván rendes illetményei is azon időre., mely alatt disponibilitásban voltak, a magyar pénztár által kifizetendők. A bizottság előre bocsátván, hogy a volt pénzügyi ministerek Lónyay és Brestl közt keletkezett azon egyezmény, mely szerint a magyarországi illetőségű volt központi közegek nyugdijai a magyar államkincstár által fizetendők, a képviselőház által el nem fogadtatott, egyszerűen az 1870-ik IX. törvény czikkóre hivatkozik, mely azt rendeli, hogy kiknek nyugdija az 1867-ik évi mártius hó 10-ke előtt tétetett folyóvá, s a ministeri tanácsban, az államtanácsban, vagy birodalmi tanácsban voltak alkalmazva, nyugdijaik élvezetében maradnak, melyeknek fedezéséhez Magyarország 23°/

0nyi részben járul. A fennevezett hivatalnokok ezek sorában nem állanak, mert csak 1869. augusztus 31-ón nyugalmaztatok. Igaz, hogy Andreánszky Sándor mint államtanácsos 5250 frtal, B. Osegovich Metél 3150 frtnyi nyugdíjjal be vannak irva a belügyminister által az 1871-ik évi költségvetéssel a képviselőház elé terjesztett jegyzékekben, de épen mivel ezen nyugdijasok több másokkal a képviselőháznak 1870. mártius 22-ón 1626. sz. a. hozott határozata szerint nem nyugdijképesek, 1871. január 28-án 2806. sz. a. oda utasította az államszámvevőszéket, hogy az 1870. 18. t. ez. értelmében vizsgálja át az előirányzott nyugdijak kimutatásait ós hasonlítsa azokat össze a képviselőház határozataival, addig is az ezen átvizsgálás fenntartásával megszavazandó összegek végleg megállapítottaknak nem tekintetnek. A bizottság ezen határozatok nyomán ós a törvény világos rendelete szerint, az előirányzott összeget ugyanis 21,202, azaz huszonegyezerkétszázkét forintot törlendőnek véleményezi. 8. A Pécsben lévő magyar országos levéltár Budára leendő leszállítása és itteni kezelése költségeire . 14,731 frt. A tisztviselők és szolgákra 3231 frtal előirányzott költség nem uj szervezés folytán merült fel, mert ezen személyzet eddig Bécsben kezelte a magyar ós erdélyi volt udvari kanczelláriák levéltárait és ő Felsége személye körüli minister előirányza-