Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.

Irományszámok - 1869-1118. Az állandó pénzügyi bizottság általános jelentése az 1872-ik évi államköltségvetés tárgyában

228 1118. SZÁM. fontosságú, yagy legalább halasztható javítások és beruházások eszközlése végett állami hitelünket annyira kimenteni, hogy azt utóbb, ugy mint az osztrák absolut kormányon az 1859. és 1866. években megtörtént, akkor se vehessük sikerrel igénybe, midőn felhasználására, például állami nagy válságok idején elkerülhetetlen szükségünk lenne. Az állam ingatlan javai jövedelmének öregbítése tetemes beruházásokat igényel: az ily beruházásoknak sikere nagyobb mérvben rövid idő alatt rendszerént nem mutatkozik, :\ valamint bizonytalan a magánosok ilynemű vállalatainál, ugy még inkább kétes állami kezelés mellett: megkisórlendő mégis az állam pénzerejéhez aránylagos áldozatokkal lesz is valószínűleg eredménye, de ha a beruházandó tőkék s az ezek után járó kamatok is számba vétetnek, a költségvetési előre látható nagy hiányoknak apasztására jelentékeny mérvben alig folyhat be. . Az ingatlan javaknak becse és értéke jelenleg a köztapasztalás szerint emelkedőben van, s előre láthatólag még inkább fog emelkedni, s azért, habár az áljaim javak egyes kisebb, ke\ósbbó használható részeinek időnkénti áruba bocsátása nem lesz is elkerülhető ; nem tartanánk mégis helyes gazdálkodásnak azt, hogy e nemzeti kincsnek nagyobb mérvű elidegenítése, mely ha egyszer megkezdetik, alig lesz folyamában megakasztható, folyó kiadásaink fedezése, vagy kisebb fontosságú s még halasztható javítások ós beruházások eszközlése végett most mindjárt még akkor is megkezdessék, ha ily javak megvételére a földnek valódi becse szerint elfogadható ajánlatok már tétettek volna is. Az, váljon nem kellend-e a létező közadókat felemelni vagy ujakat kivetni azon eljárástól függ, mely állami pénzügyünk kezelésében innenttíl követtetni fog : s ha a törvényhozás annak kezelésében továbbá is az eddig követett ösvényen halad, a közterhek öregbítése nem lesz elkerülhető : ez ellen azonban fontos nemzetgazdasági tekintetek szóllanak s azt, ha ezektől el is tekintenénk az adók, különösen a földadó-rendszer reformjának meg kell előznie, ez pedig időt kivan, sem rögtön, sem ujabb s nevezetes költség nélkül végre nem hajtható. Ha az állam jövedelmeit az imént említett módokon legközelebb tetemesen szaporítani nem lehet, a költségvetésben mutatkozó hiánynak megszüntetése vagy legalább kisebbítése végett kiadásainkat kell kevesbítenünk. A hiánynak teljes megszüntetése ez idő szerint kiadásainknak bármely takarókos kevesbitósével sem eszközölhető ; mert a múlt években felvállalt terheinek viselése, habár az orazágnak jelen pónzerejót jóval tul haladják is, rögtön nem szüntethetik meg, sőt azokhoz az 1872-ik évtől kezdve még a határőrvidék polgárosításának folytán, mintegy harmadfél millió forintnyi azon vidék bevételei által nem fedezett, nevezetes ujabb kiadás is valószínűleg hozzájáruland: de a hiánynak kevesbitóse is a kiadások csökkentése által csak ugy történhetik meg, ha mindazon javításoknak és beruházásoknak eszközlése, melyeknek azonnali létesítése a közigazgatás rendes menetének fenntartása miatt, vagy más tekintetekből nem elkerülhetetlenül szükséges, egy időre elhalasztatik, ós állami kiadásaink ekópen szállitatnak le. Tudjuk jól, hogy bármely hasznos javításnak vagy beruházásnak, ha bár csak rövid időre való elhalasztása lassítja a nemzetgazdaság fejlődósét, érzékenyen sért sok magánérdeket, s a takarékosság mindig nélkülözéssel, gyakran szenvedéssel jár ; de nézetünk szerint három ut között okvetlenül kell az országnak választania; vagy jelentékenyen fel kell emelni az ország polgárainak adóját, vagy óvenkint, ugy mint eddig, részint ujabb és ujabb kölcsönöket felvenni, részint nagyobb mennyiségben elárusítani az állam vagyonát, vagy mindaddig, mig a már tett vagy megkezdett beruházásoknak sikere az államjövedelmét a nemzetgazdi ság fokonkénti fejlődése folytán nagyobbitandja, az állami bevételek öregbítése egyóbb, imént emiitett forrásainak mérsékelt hasznalata mellett, módot, mértéket tartani beruházásaiban, s egyszer másszor nem csak a hasznost, hanem a szükségest is megtagadni magától. Mi ugy vélekedünk, hogy az említett egyébb segélyforrásoknak most is elkerülhetetlenné vált felhasználása mellett, a legutóbb emiitett utat ez alkalommal is már mindamellett szigorúan követnünk kell, hogy attól a költségvetésben mutatkozó hiánynak nem megszüntetése, hanem csak némi kevesbitése várható; mert a haza nagy érdeke kívánja, hogy szakítsunk valahára azon veszélyes iránynyal, mely csupán a kitti-