Képviselőházi irományok, 1869. IX. kötet • 909-999. sz.
Irományszámok - 1869-994. Az országgyülés által kiküldött jegybankügyi bizottság jelentése
994. SZÁM. 379 Van azonban utasításunknak egy másik szintén lényeges pontja, mely a jelen bármely súlyos, tényleges viszonyok közt is, kJaszhatatlanul megoldást követel, t. i. a rendszeres pénzforgalom biztosítása' Nem szükség mondanunk, hogy adott viszonyaink közt, csak a létező forgalmi eszközök rendszeres forgalmának biztosításáról lehet szó. Már fenntebb érintettük, hogy jelenleg a magyar korona országaiban is a pénzforgalom egyetlen szabályozója az osztrák nemzeti bank, — oly bank, mely a magyar korona országain kívül szókel, többnyire érdekeinket nem ismerő s már ez okból is kellőleg nem méltányolható egyének befolyása ós vezetése alatt, nem a magyar országgyűléstől, hanem a birodalmi tanácsban képviselt országok törvényhozásától függ, főleg ez országok piacza, ipara (s kereskedelme érdekei által vezéreltetik, s a magyar korona országait csak kénye kedve szerint és annyira részelteti hitelben, a mennyire üzleti érdekében jónak látja, s ha tetszése ugy hozza magával, azonnal megszoríthatja vagy el is vonhatja a nyújtott hitelt. Részünkről teljes készséggel ismerjük el ezt a szolgálatot, melyet az osztrák nemzeti bank eddig kereskedelmünk, fejlődő iparunk, földmivelósünk érdekében tett. Nem vád, hanem a helyzet constatálása foglaltatik fenntebbi sorainkban. Kormányunknak nyilt alkalma, a bank iránti viszonyok ujabb szabályozásakor, hazánk érdekében, némi engedményeket eszközölni ki az osztrák nemzeti banktól. S mik foglaltattak ez engedményekben ? Hogy a magyar állam által vagy jelzálogi fedezettel teljesen biztosított, börzén jegyzett, biztos keletű magyar papírokra is adassék előleg, s hogy a bank magyarországi fiókjai, fejlődő iparunk ós kereskedelmünk igényeihez képest nagyobb összegekkel dotáltassanak stb. Mind oly intézkedések, a melyek egy bank rendes, természetes föladatai, s a mdyeknek teljesítése alól az osztrák nemzeti bank, állampapirpónz természetével bíró jegyeinek tényleges kényszerfolyama mellett, a magyar korona országaiban szintoly kevéssé vonhatta volna ki magát, a mint nem volt szükség azon föladatok teljesítését a birodalmi tanácsban képviselt országok részére, hol az osztrák nemzeti bank otthon érzi magát, külön kikötésekkel egyezség utján biztosítani. S ezen egyezség nem tartóztatta az osztrák nemzeti bankot, hogy kivált a pónzügyministernek a képviselőház 1869. nov. 8. ülésében tett nyilatkozata óta, piaczunk irányában tartózkodó, sőt egyes esetekben elutasító magatartást kövessen. Bizonyítják azt az érdekeltek panaszai: bizonyítják magának az osztrák nemzeti banknak nyilatkozatai, sőt utolsó közülésónek ide mellékelve bemutatott jegyzőkönyve is. Ez állás következtében helyzetünk a rendszeres pénzforgalom biztosítása tekintetében, kiküldetésünk ideje óta nemcsak nem javult, hanem annyira roszszabbá, bizonytalanabbá vált, hogy immár tarthatatlannak kell azt mondanunk. A szakértők csaknem egyhangú nyilatkozata szerint két mód áll előttünk, hogy e bizonytalan, s azért válságosnak mondható helyzeten segítsünk. Az egyik mód oly egyezség kötése, mely a nevezett bank szabadalmát 1876. végóig, a meddig a szabadalom ő Felsége többi országaiban fennáll, a magyar korona országaira nézve is elismervén, ez országok részére, érdekeink kellő megóvása tekintetéből kellő befolyás kikötése mellett fejlődő iparunk, kereskedelmünk hiteligényeinek kielógitésót, s a rendszeres pénzforgalmat biztosítani. A másik mód : egy magyar jegybanknak azonnali felállítása, ha másként nem lehet, ugyanazon alapokon, a melyeken az osztrák nemzeti bank jelenleg fennáll, jegyei kényszerű forgalmának biztosításával. Vannak ugyan, a kik az utóbbi módnak, egy magyar jegybank rögtöni í el állításának, minden esetre elsőbbséget adnak, az osztrák nemzeti bank iránti viszonyunk ideiglenes szabályozása fölött: a szakértők nagy többsége azonban, s az ipar- és kereskedelmi kamarák általában ugy vélekednek, hogy az önálló • magyar jegybank vagy jegybankok ügye a jegybank-ügy természetének megfelelőbb alapokon lesz elintézhető, a midőn az osztrák nemzeti bank szabadalma lejár, s addig a valuta kórdósének rendezése ós a hazai hitel önálló szilárd alapokra fektetése, egyéb törvényhozási intézkedések által is előkészíttetik. — Ez időszak tartamára, az 1876-ik óv végéig, az érintett szakfórfiak ós kamarák megkisórlendőnek vélik az osztrák nemzeti bank iránti • viszonyunk olyatén szabályozását, a mely befolyásunk kikötése mellett, pénzforgalmunk szükségleteinek és hitelünk igényeinek kellő mértékben megfelelne. 48*
