Képviselőházi irományok, 1869. IX. kötet • 909-999. sz.
Irományszámok - 1869-981. Kivonat a főrendiház 1871. évi május hó 8-án tartott CVII. ülésének jegzyőkönyvéből
981. SZÁM. 355 1836-ik évet nngelőző időkben keletkezvén, a törvényjavaslat 4-ik §. e) pontja által kizárva látja a ház a tulajdonosok nagy részét az e törvényjavaslat 5-ik §-ában a kölcsönös méltányosság alapján helyesen körülirt visszaválthatási pontozatok jótéteményeit 1, s igy a tulajdonos volt földesurak s az irtványbirtokosok közti viszony elintézése és megszüntetése azon módjától, mely legtüzetesebben körülírván a kölcsönös megállapodás határait, s igy minden tov.ibbi villongásnak véget vetvén, 1 galkalmasabbnak mutatkoznék e viszonyok rendezésének az egész országban mennél elébbi keresztülvitelére, — s mely egyszersmind a kölcsönös méltányosságnak, valamint az eddiu- keletkezett egyezségeknek is leginkább megfelelvén, már ez okból is, a törvényhozás különös tekintetbevételére igényt tarthat. Kizáratnék annyival inkább is, a létező irtványok nagy része ezen eljárás jótéteményeiből, mivel az e) pont csak azon 1836-ik óv előtt keletkezett irtványokat kívánja az 5-ik §. szabályai utján viszszaválhatóknak nyilváníttatni, melyekről a tulajdonos szerződésileg igazolja, hogy azokra nézve magának a visszaváltás jogát világosan fenntartotta, holoU az irtványok nagy része — mint már föntebb jeleztetett szóbeli egyezségen alapulván, vajmi kevés esetben állana a tulajdonos lehe'őségében, a törvény e kivánatának megfelelhetni, mely kivánata különben is fennálló jogi eszmékkel ellentétbe jő, midőn a tulajdonosra kívánja hárítani a vssszaválthatási jog bebizonyításának terhét, mely jog a ház nézete szerint az általános jogi fogalmak alapján mindaddig létezőnek kell hogy tekintessék, mig az irtványföldeket használók ennek ellenkezőjót be nem bizonyítják. Nem is állhat a visszaválthatásnak útjában az 1836. év előtt keletkezett irtványokra nézve az elévülés, — mert midőn ily irtványokról a hozzá kötött szolgálmányok háboritlan élvezetében valának, az irtvány-tulajdonos volt földesurak 1848-ig az egész országban, s igy tulajdoni joguk az illető irtványbirtokosok részéről is elismerésben részesült, e szolgálmányok megtagadása csak az 1848-ban történt átalakulás hibás felfogásából eredtnek tekinthető, s azért a beállott politikai viszonyok közepette lefolyt időszak nem tartható olyannak, melybői a tulajdonos jogának elévülését méltán következtethetni lehetne. Ezen indokok folytán a ház, a 4-ik §. e) pontját kihányatni határozza. Ezen kihagyás folytán természetszerűleg e szakasz f) pontja e)-re, a g) pontja pedig f) pontra változik. Az 5-ik §. e) pontjának 2-ik bekezdésében a törvényjavaslat arról rendelkezvén, hogy ha az irtványbirtokos semmi szolgálatot vagy fizetést nem teljesített, de a tulajdonos azt bebizonyítja, hogy ily szolgáltatást vagy fizetést követelni jogosult lett volna, az irtványok egy nyolczad része a tulajdonost illeti, a ház azon nézetből indult ki, hogy a tulajdonosnak ezen jogosultsága, különösen és főkép tulajdoni jogán alapszik ; s ennek folytán ezen szakasz e) pontjának 2) bekezdése 6-ik sorában e szavak után: „vagy fizetést" e szavakat: „tulajdoni jogczimén" beszúrni határozta. A 8-ik §-ra, tekintve azon nehézségeket, melyekbe az 1842—1847. időszak alatt teljesített terménybeli szolgálmányok kimutatása ily hosszú évek sora után ütközhetnék: a há/. a 8-ik §. 7-ik sorában e szavak után „összes tennénybeli* e^en tételt: „szolgálmánynak, mely lajstromok hiánya esetében bírói becsű utján lesz megállapítandó" igtatja be. S miután az úrbéri rendelet (pátens) ós e törvényjavaslatban a szolgálmányok azon nemeiről, melyek az úrbéri rendelet táblázataiban megállapított gyalog vagy igás napszámok közé nem sorolhatók, nem említtetik fel, s ily szolgálmányok értékének meghatározása a méltányosság elvénél fogva az úrbéri rendelet táblázatában fölemiitett osztályok szerint meg nem határoztathatik, a bírói becsünek látja helyét a ház, s ennek folytán: a 8-ik §. végéhez ezen toldalékot illeszti: „A szolgálmányok egyéb, itt nem érintett nemeinek értéke szintén birói becsű utjáu fog meghatároztatni." A 9. §-ban a méltányosság s költsöuös viszonyosság elvénél fogva a ház, a törvény e szakasz azon rendeletét: mely szerint a volt földesúr, ha a megváltásra kötelezett az úrbéri rendbeszedós s tagosítás előtt az irtványokra nézve annak harmadát a volt földes urnák felajánlja, — azt emez elfogadni köteles legyen — mellőzendőnek véli, s ennek folytán a 9-ik §. 5-ik sorában ezen tételt: „hogy azonban tartozások stb. — egészen ~ a földesúr köteles elfogadni" a szövegből kihagyatni határozza. 45*
