Képviselőházi irományok, 1869. IX. kötet • 909-999. sz.

Irományszámok - 1869-951. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése a 423. sz., a magyar földhitelintézetről szóló törvényjavaslat tárgyában

951. SZÁM. 245 bizonyos kedvezményekben részesüljenek, főkép pedig, hogy ugy a peres, mint némely nem peres törvény kezesi ügyek tekintetében, az eljárás átalános szabályaitól eltérő kedvezőbb helyzetet nyerjenek. Elismeri szintúgy a központi bizottság azon tetemes szolgálatokat', melyeket az 1863. év folytában több buzgó s nemeslelkü hazafi erélyes kezdeményezése által létrehozott magyar földhitelintézet már eddig is tett a hazai földbirtoknak s jövőre még tágasb mértékben tenni képes. Ennek következtében a központi bizottság a 423. sz. törvényjavaslatot általánosságban a t. képviselőháznak egyhangúlag ajánlja elfogadásul. De nem hiszi a központi bizottság, hogy az érintett magántársulat egészen azonosítható volna azon állam-hitelintézettel, melynek felállításáról rendelkezik az 1848. XIV. t. ez. a nélkül, hogy csak legtávolabbról is szándókában volna elvitatni s elvétetni a magyar földhitelintézettől ama félmilliónyi államsegélyt, vagy tartaléktőkét, melyet az idézett t. ez. 1. §-a oda ajánl a tervezett állam intézet javára, s a minek birtokába tétetett a magyar földhitelintézet az 1863. aug. 2-án legfelsőbb engedélyezési okmány által, azt véli mégis a központi bizottság, hogy jogi tekintetben, ós főkép a szükségeseknek itélt rendkivüli kedvezményekre nézve nem a nagyon általános 1848. XIV. t. ez.; hanem csak a most alkotandó törvény képezheti, a magyar földhitelintézet törvényes alapját. E szerint a törvényjavaslat első szakaszának kihagyását javasolja a központi bizottság, szintúgy a 23. (uj 22.) §-ban előforduló hivatkozást az 1848. XIV. t. czikkre. Másrészről, minél szivesebben elismeri a központi bizottság, hogy a magyar földhitelintézet minden tőle kitelhető buzgalommal s erólylyel törekszik megfelelni közhasznú hivatásának, annál inkább megerősödik azon meggyőződése, hogy egyetlen egy intézet, bármilyenek legyenek szervezetes pónzereje s munkálkodása, ki nem elégítheti teljes mértékben az ország szükségeit földhiteli tekintetben. Hogy csak egy adatot idézzünk: a legújabb kimutatás szerint, f. ó. márczius 31-ikén 29.321,238 frtra rúgott a jelzálogos kölcsönök összege. Szép összeg ám, s mely bizonyosan sok hasznost előmozdíthat a magyar földbirtokban s sok bajt elháríthat tőle, de valódi csekélység mégis, ha párhuzamba hozzuk Magyarország összes ingatlanok értéke — s a birtokosok hitelszükségleteivel. Hiteltérdemlő adatok szerint, a jelzálogos kölcsönök összege Cislajthániában az ingatlan birtok értékének 16.6 száztóliját eléri; Olaszhonban 18.7%"

ra emelkedik; Francziaországban túlhaladja a 22%-ot; Angolhonban s Poroszországban 50°/

0-ig megy fel. Az idézett 29.321,238 frt alig ha 2%-ját képviseli a magyar ingatlan birtok értékének, melyet 16—18 száz millió forintra szoktak becsülni. A központi bizottság többsége azon nézetben van, hogy itt iá, mint a nemzetgazdászat minden más terén, csak a szabad verseny s a decentralisatio létesíthetik mindazon jótéteményeket, melyek bizonyos közhasznú s haladási intézményektől várhatók; csak a szabad verseny s a decentralisatio segítségével lehet megfelelni, idővel legalább mindazon jogosult igényeknek, melyek ezen intézményektől kielégitésüket reménylik. Meg van győződve főkép a központi bizottság többsége arról, hogy kisebb földbirtokunk, melynek egészséges kifejlődése honunk legnagyobb horderejű érdekeihez tartozik, és a melyre nézve valódi életkérdés a jutányos, olcsó s könnyű hitel megnyerése, e hitelhez csak igy juthat, ha számosabb — mind a. fővárosban, mind az ország más vidékein alakított — földhitelintézetek versenyezve fáradoznak a hiteleszközök szaporítása s aránylagos- kiosztásuk érdekében. Annyi a hiteltkérő s hitelt érdemlő nagy s kis földbirtokos, hogy elég közhasznú teendője lesz, több hasonczélu s hasontermószetü intézetnek is a nélkül, hogy a magyar földhitelintézet valamikóp csonkítást szenvedjen : sőt ellenkezőleg — s erről biztosit a más országokban s mi nálunk más téren már szerzett tapasztalás — növekedni fog ezen intézet működése s hatásköre azon mértékben, a mint a versenyzőt intézetek munkálkodása az ujabbkori jelzálogos, óvjáradókok (annüítas)j utján törlesztendő kölcsön-rendszert mindinkább megösmerteti ós népszerűsíti hazánkban. Az előhozottak következtében s azon meggyőződéstől vezérelve, hogy minden utón s módon a jelzálogos hitel könnyítése s elterjesztése által elő kell segíteni a földmivelóst, melynek virágzása Magyarország életfeltételeinek talán a leglónyegesbike, a központi bizottság oda vélekedik, e vélemény elfogadtatott szintén a n. t. igazságügyér ur által, —' hogy a 423. sz. törvényjavaslatban foglalt kedvezményeket nem szabad a magyar földhitelintézetre szorítani, hanem ki kell ezeket terjeszteni minden hasonczélu s hason-