Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.
Irományszámok - 1869-654. Halász Boldizsár s képv. társai, vadászati törvényjavaslata
654. SZÁM. 29 2-or. Azért nem tartom e törvényjavaslatot átalános tárgyalás alapjául elfogadhatónak, mivel ez maga magával is ellentétbe jön az által, hogy ámbár ,az 1-ső §-ban a vadászati jogot a földtulajdon elválaszthatlan tartozókának mondja ki, — mindamellett : a) azt a fentérintett pátens 5-ik §-át utánozva, esakis azoknál ismervén el, kiknek egy tagban az eredeti szerkezet szerint 200, 1200 D ölekkel számitott, a központi szerint pedig 100 catastralis hold földbirtokuk van; — saját fentórintett elvétől eltérve, (sőt mint alább látható ezeket is korlátolva) a vadászati jogot az állam engedélyétől teszi függővé. — Mi által egy uj nemét állítván fel a birtok-aristocratiának, — nemcsak a hajdani nemesi közbirtokosságokat (legalább részben) fosztja meg eddigi jogaiktól, hanem az 1848-ban a földbirtok tulajdoni jogával felruházott volt úrbéri községeket is —ezen rajok nézve uj jog élvezetében — a nélkü 1 , hogy azt az állam érdeke kívánná meg — akadályozza. b) mert a 3-ik §. ós a II. fejezet több szakaszai — az 1852-ki 257. sz. a. kelt osztr. cs. pátens nyomán ugy intézkedvén, hogy minden 100 holdnál kisebb birtok nyilvános árverésen okvetlen és pedig 6 évekre adandó haszonbérbe, ez által nem csak a tulajdoni jog sértetik meg, hanem belőle még azt is jogosan lehet következtetni, hogy a törvény czélzata nem egyéb, mint a birtok aristocratiának, a kis birtoknak, és községek földjéni vadászati monopóliumot biztosítani. — Mert hiszen ez nem volna kevesebb önkénykedése a törvényhozásnak, mintha az minden száz holdnál kisebb földbirtoknak (a tulajdonos általi mivelésót eltiltva) haszonbérbe adását rendelné el. Pedig e tekintetben a törvényhozónak nem lehet más elvből indulni ki, mint abból, hogy ha a polgár földadóját nem fizette, annak mikénti mivelésót reá magára kell hagyni. c) mert a vadászati jog gyakoroltatását a 13. ós 16. §-ok évenként az állam részére (vadászati utalvány czim alatt) fizetendő 5 frt dijtól feltételezvén, a vad az 1-ső §. ellenére nem a föld elválaszthatlan tartozékának, hanem az állam tulajdonának tekintetik. De azon felül az adónak ezen uj neme — sem nem czélszerü — sem nem igazságos. Nem czélszerü, mert ha az államnak csakugyan kiadásainak fedezésére ezen adónemre is szüksége lenne, ugy ezt, mint vadászati adót, holdanként a földre kellene kivetni, nem csak azért, hogy az állam pénztárába több folyjék be, hanem azért is, mert különben az adónak ilyszerü kivetése is, ismét csak a birtok-aristokratiának előnyére, ós aránytalansága által a közbirtokosok terhére számítottnak lenni tekintendő. Mi több, ez által a törvényjavaslat még az osztrák cs. 1854. 223. sz. a. kelt vadászati pátens 20. és 21. §-ainál is hátrább állana szabadelvüsógben; — mert az nem is a vadászati jog, hanem a fegyvertarthatásórt szükséges engedély levélre teendő bélyegért kivan, — nem minden, hanem három évben egy és nem 5 forintot. — Egyébiránt ezen szakasznak tarthatlanságát az is indokolja, hogy, miután alkotmányos államban (ostromállapoton kívül) egy becsületes polgárt sem lehetvén a fegyvertartástól (mint az hazánkban is a provisorium alatt törtónt) eltiltani, — ezen intézkedés által a&, mit az államnak közbiztonság szempontjából — a gyanús egyénekre nézve tenni jogában állana: — s mi a fenyítő — illetőleg közrendőri törvények keretébe tartoznék itt (tehát nem a maga helyén) a becsületes emberek ellen alkalmaztatván, ha a törvényjavaslat elfogadtatnék — ez a fegyver-engedélyek gyűlöletes korszakára emlékeztetne. d) Mert a 15-ik §-ban a vadászati jog gyakorolhatását a birtok tulajdonosára nézve bizonyos meghatározott tenyész-időhöz kötvén, hogy ez által a tulajdonjog minden alapos ok nélkül szoríttatnék meg, abból látható, — mivel ámbár ezen intézkedés is — feltaláltatik az 1852. 5681. sz. a. osztr. cs. pátens 4. §-ban, sőt előfordul hazai törvényeinkben is, de minthogy ezek a tenyészidőbeni tilalmat a más földjéni vadászatra szorítják, e tilalom eléggé van indokolva azzal, hogy azon csekély birtokú, — vagy épen birtoktalan nemes, kinek (mint a régi törvények értelme szerint született katonának) a fegyverbeni gyakorlat és mulatság végett meg volt engedve a más földjéni vadászat — beérhette azzal: ha azt ott némi korlátok között gyakorolhatta is. í>e hogy a mai szabadelvüség és a tulajdoni jog tiszteletben tartásában előhaladott korban — a föld tartozékainak használata — ennyire, mint ezen törvényjavaslatokban korlátoltassék — semmivel sem
