Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.

Irományszámok - 1869-732. Törvényjavaslat a hosszasan szolgált altiszteknek közszolgálati alkalmazása tárgyában

250 732. SZÁM. Miután továbbá ugyan ezen §. rendeli, hogy e határozat foganatosítása külön törvény által szabályoztassék, van szerencsém a törvény e rendeletének eleget téve, a jelen törvényjavaslatot a tisztelt képviselőháznak bemutatni, és annak elfogadását különösen a következő indokokból ajánlani. Tekintve, hogy egy hadseregnek harczkópessége jó altisztek nélkül alig képzelhető, s hogy jó altisztek csakis hosszabb szolgálati idő alatt képeztethetnek, s válhatnak olyanokká, hogy mind háború, mind béke idején egyaránt fontos feladatoknak kellően megfelelhessenek; magának az államnak érdekében áll, hogy a hadsereg és honvédség tényleges szolgálatában hosszabb szolgálati idejű altisztek, folytonosan mentől nagyobb számmal létezzenek. Minthogy azonban senki által kétségbe nem vonható tény, hogy még a rövid tartamú hadiszolgálatból hazatérő harozos visszatérve régi foglalkozásához, életmódjához, melynek gyakorlatát a rövid szünetelés alatt még el nem feledte, kenyerét újra állandóul megkeresheti, — addig a hosszú évek során át szolgálatban állott családi kötelékétől ós régi keresetmódjától elszakított altiszt, ettől a hosszú idő alatt elszokva ós mesterségéből kitanulva tér haza, és igy jövőjét illetőleg a legnagyobb válság küszöbén áll, — tehát hű ós hosszas szolgálataiért még mintegy büntetve van létele bizonytalanságával, Nem csak a méltányosság és igazság, de maga az állam érdeke is parancsolólag követeli tehát, hogy a hosszasabb ideig szolgált altiszteknek jövőjéről lehetőleg gondoskodva legyen ; hogy ez által a huzamos szolgálatra ösztön s jövőjüket illetőleg biztosíték nyujtassék nekik. Elfogadva ezeu alapelvet, némely részletekre nézve a következőket jegyzem meg: Az ellenség előtt vagy a tényleges szolgálatban oly módon megsebesült altisztekre nézve, kik további hadiszolgálatra képtelenekké váltak ugyan, de polgári hivatalokra még mindig alkalmasak, — törvényjavaslatom 2. §-ában méltányosság szempontjából szükségesnek tartam azon elvet kimondani, hogy az ilyeneknél a különben megkívántató szolgálati évek száma tekinteten kívül essék. Javaslatom 3. §-a az altisztekkel egyenrangú katonai vagy honvéd-egyéneket s tiszteletbeli altiszteket igényeikre nézve, valóságos altisztéiül tekintendőknek jelzi, s ezt azon okból, illetőleg méltányossági szempontból, mert végzendőik és kötelességeik is azonosok a valóságos altisztekéivel. Minthogy a hadsereg és honvédségből évenként kilépő és polgári alkalmazásra igénytartó altisztek száma, az állam rendelkezése alatt levő megüresült alkalmazási helyek mennyiségét kétségkívül felül fogja múlni; szükségesnek láttam, hogy a javaslat 10. §-ában törvény által kimondassák, miként az állam által sem segélyben, sem kamatbiztositásban nem részesülő vasúti ós gőzhajózási vállalatok is köteleztessenek az engedélyezés alkalmával arra, hogy a 6. §. c) pontja alá eső állomásukra ők is, más folyamodókat megelőzőleg ily jogosult altiszteket alkalmazzanak. Ez egyébiránt magokra az illető vállalatokia nézve is tetemesen előnyös, miután ily módon évek folytán át szigorú rendhez és pontossághoz szokott s kipróbált hűségű ós ügyességű egyénekre fognak szert tehetni. Ezek azon jelentékenyebb mozzanatok, melyeket a jelen indokolásomban érinteni akartam, — a többire nézve szóljon maga a törvényjavaslat, melyet ezennel a tisztelt háznak elfogadásra ajánlok.