Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.
Irományszámok - 1869-730. Törvényjavaslat az 1868. évi XLI-ik törvényczikk 9-ik §-ának módositása, illetőleg a honvéd zászlóalj törzsek személyzetének változtatása tárgyában
130. 5ÜÍAM. 251 Melléklet a 730 sz. irományhoz. Indokolás. A magyar királyi honvédségnél a nyilvántartás ügyi kezelése az 1868. évi XLI-ik törvényczikk 9-ik, továbbá a honvédségi alapszabályzat 6. és 7. §-ai értelmében legnagyobb részt a járás-őrmesterekre van bízva. Á tapasztalat azonban máris bizonyítja, hogy ez a nyilvántartási mód czélra nem vezet, és pedig főleg azért, mert a járás-őrmesterek altiszti rangjuk csekély tekintélye folytán a legnagyobb pontosság és erélyesség mellett sem képesek oly sikerrel működni, a minő ezen intézménytől eredetileg föltételeztetek; számtalan eset tanúsítja ugyanis, hogy például a végrehajtás körében e csekély rendfokozatú altisztek a közigazgatási hatóságokkal szemben, épen nem voltak képesek közvetlenül tényleges eredményt eszközölni, minek következtében a zászlóalji parancsnokok tekintélyéhez folyamodván, csakis ezik közvetítése utján juthattál' sikerre. Ez eljárás természetesen huzamosb időt vett igénybe és a nyilvántartási ügyvitelt tetemesen las.sitoila. Hátrányos továbbá a jár.is-őrmestereknek kelleténél több önállóságot engedő, elszigetelt állása is, melynek azok nem mindegyikénél tapasztaltattak eddigelé a szolgálat érdekeinek megfelelő következményei Mindezek oly általános észleletek, hogy már is a zászlóalj-parancsnokok legnagyobb része a zászlóalji törzs székhelyén volt kénytelen a nyilvántartási agykezelést központosítani. Tekintve azonban a körülményt, hogy a kezelő tiszt a gazdálkodási ügyvitellel, a raktár felügyeletével stli. annyira el van foglalva, hogy e mellett a zászlóalj segédtiszti teendőkre alig marad némi ideje, — tekintve továbbá, hogy e tiszt rendeltetéséhez képest a zászlóaljjal sem az őszi gyakorlatok, sem mozgósítás alkalmával ki nem vonul ós igy a segédtiszti s élelmezési szolgálatra épen a legfontosabb mozzanatok idején oly tiszteket kell alkalmazni, a kiknek e különleges szolgálatra magukat kiképezni az előtt alkalmuk nem vala: igen kívánatos a zászlóalji törzseknél egy külön nyilvántartási alantos tiszti állomás rendszeresítése, hogy e tiszt a. megszüntetendő négy járás-őrmester kezéből a nyilvántartási ügyvitelt, a zászlóaljparancsnok közvetlen felelőssége és ellenőrködése alatt Átvegye. Ez által az oly fontos nyilvántartási ügyvitele nemcsak, hogy központesittatik, de magasi) képzettséggel s tiszti rendfokozattal bíró, tehát tekintélyesb államegyén által intéztetvén, a. közigazgatási hatóságokkal szemben eddig tapasztalt és föntebb jelzett nehézségek magokban elenyésznek s az egész ügy a végrehajtás stádiumában is hasonlithatlannl gyorsabb menetet veend. Ezen előnyökhöz az is járul, hogy a nyilvántartási tiszt által sokkal szabatosabban vezettethetnek, — még akkor is, midőn pl. — s ez gyakori eset, — egy zászlóalj területén egyszerre két helyütt foly az üjonczozás; a mikor is egyik helyen maga a zászlóaljparancsnok vesz részt, a másik sorozó helyre pedig a nyilvántartási tisztet küldheti ki. A teendőiné! fogva helyhez kötött kezelő tiszt kiküldése, ily kiváló fontosságú alkalmakkor is teljességgel lehetetlen volna. A nyilvántartási tiszt második teendője továbbá az levén, hogy béke idején — a kezelő tisztet tisztán a kezelői szaknak hagyva — egyszersmind a zászlóalji segédtiszti feladatát is teljesítse, ezáltal már béke idején alkalma nyílik magát a segédtiszti s esetleg az ólelmeuési tiszti teendőkben is gyakorolnia, hogy mozgósítás esetén ezen állomások egyikét szakavatotian betölthesse, A fent elősorolt indokok, ugy vélem, eléggé fontosak, a javaslóit változtatás létrehozására. E változtatás folytán a járás-őrmesteri állások eltöröltetvén, a nyilvántartási -ügy vitele állandóul a zászlóalji törzseknél központosittatnék, s e törzsek személyzetéhez e czélra a 4 járásőrmester, 1 altiszt és 8 közhoüYéd helyett 32*
