Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.
Irományszámok - 1869-718. Törvényjavaslat az eperjes-tarnovi vasut magyarországi részének kiépitése tárgyában
224 718. SZÁM. ellenőrzése mellett történhetik, vagy pedig azt maga az állam hajtatja végre, mindkét esetben ugy a vezeték szerei beszerzésének, mint a megerősítésnek és felügyeletnek teljes költségeit az engedélyes hordozza. Ugyanez áll azon esetre is, ha az állam a pálya hosszában állami távirda-vezeték felállítását nem tartaná szükségesnek, csakhogy akkor az üzleti vezeték felállításának minden költsége az engedélyest fogja terhelni. Ez utóbbi esetben azonban a vezeték kiépítése az állammal kötendő külön egyezmény és csak az ez által: erre adott engedély értelmében történhetik. A pálya mentén az állami oszlopokra erősített, vagy ezek nem létében a külön e czélra épített vasúti üzleti távírda vezetékeket az engedélyes, az állani szokott ellenőrködése alatt, kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatja, melyek a vasúti üzlet czéljaiból az igazgatóság ós alárendelt közegei, vagy ez utóbbiak által egymás közt folytattatnak. Jogosítva van azonban a kormány, a pályaigazgatósággal egyetértve ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti szükséglet megengedi, ugy állami, mint magán sürgönyök továbbítására illő ellenőrzés mellett használását kívánni és elrendelni. Ez esetben azonban, a használat módja és a távírás dijának az engedélyes ós az állam közti megosztása, külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonló kölcsönös egyezmény utján állapíttatnak meg azon feltételek is, melyek alatt az állam a vasutüzleti vezetékek felépítését, ugy szintén azon évi átalány mennyisége is, melyért az a kész vezetékek jókarban tartását huzal mórtföidenkónt magára vállalja. Ha a vaspálya-töltés szólesbitóse, vagy más helyre való tótele, vagy az engedélyes bármi-, nemű érdeke, a már meglevő távírda vezetékeknek kimozditását s máshová áthelyezését tenné szükségessé, akkor ugy a saját, mint az állami vezetékek áttételének összes költségeit az engedélyes köteles viselni. 9. §. A személy- és áruszállítási bérek iránt határoztatik, hogy az állami kamatbiztositás igénybevételének egész ideje alatt azok meghatározására a kormány döntő befolyást gyakorland, azon megjegyzéssel hogy ezen szállítási bérek leszállítása nem terjedhet ki annyira, hogy az által a pálya üzleti s fenntartási költségének fedezése veszélyeztessék. Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyes az állam kamatbiztositást többé igénybe nem veendi, a szállítási bérek felemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. Ha a vasúti szállítási dijakat a törvényhozás akár mikor szabályozni íogja, a díjszabályzat ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesznek. 10. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő szállítási dijakat belföldi ezüst pénzben számítsa olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetékeket országos értékben tartozzék elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre, a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyes megkeresése, vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapiról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 11. § A 9. §. értelmében a ház a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyes hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatok, egészben, vagy csak a tárgyak egyes nemeire, egész vonal hosszában, vagy csak a pálya egyes vonal szakaira, egyik vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyelőén, vagy növekvésök esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után.
