Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.

Irományszámok - 1869-691. A kilencz osztály előadóiból alakult központi bizottság jelentése a pénzügyminister által beterjesztett 1869-ik évi XX. t. cz. érvényének meghosszabbitásáról szóló törvényjavaslat tárgyában - 1869-692. A kilencz osztály előadóiból alakult központi bizottság jelentése az 1868. évi XXI. törvényczikk a közadók biztositására és behajtására vonatkozó némely rendeleteinek módositását czélzó törvényjavaslat tárgyában

692. SZÁM. 163 Melléklet a 692. sz. irományhoz. A képviselőház Vlll-ik osztályának különvéleménye a pénzügyminister által az 1868. XXI. t. ez* némely rendeleteinek mó­dosítására nézve 483. sz. a. beadott és az állandó pénzügyi bizottságnak 503. sz. jelentésével ellátott törvényjavaslat 3. §-ára vonatkozólag. Azon károkért, melyeket az adófizetéssel hátralékban levők késedelmezésök álial az államnak okoznak, kárpótlásul késedelmi kamatok lévén megállapítva, ezeken kivül az állam kárpótlás fejében sem­miféle más fizetést nem igényelhet. Az adónak végrehajtás utján behajtása alkalmával tehát a hátrányban levő adóösszeg és a kése­delmi kamatokon kivül csakis azon költségek megtérítését lehet jogosan követelni, melyek a végrehajtási eljárás által valóban igénybe vétettek. Ezen általában elismert elv van az 1868. XXI. t. ez. 52. §-ában is letéve; melyben mind azon kiadások, melyek „végrehajtási költségek" czim alatt felszámithatók, elősorolva lévén, ez által kimon­datott, hogy a végrehajtási költségek fejében követelhető összegnek a törvény által e czélra felszámítani engedett kiadások összegénél magasabbra emelkedni nem szabad. Az emiitett 52. §-t ugy a pénzügyminister, mint a véleményező állandó pénzügyi bizottság to­vábbra is teljes épségben kívánja megtartani; már pedig ennek megváltoztatása nélkül a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 3-ik §-át indítványba hozni sem lehet; mert a most tervezett eljárás, hogy a végre­hajtási költségek behajtásánál a költségek mennyisége tekintetbe ne vétessék, és hogy e hátralékosoktól minden forint után 2, illetőleg 4 kr. még akkor is behajtassák, ha e költségek aránylagos felosztása sze­rint egyes hátralékos adófizetőre ennél kevesebb esnék : — az 52. §. tartalmával egyenes ellentétben áll. Nem lehet továbbá a VIII. osztály nézete szerint a javaslat 3-ik §-ában foglalt módosításokat helyeselni azért sem, mert a pénzügyminister nem ^utatta ki azt, sőt az indokolásban nem is említi, hogy .az állam összes adóhátralékainak behajtása valóban 2 n | 0 esetleg 4°|| 0 végrehajtási költséget vesz igénybe; szükség nélkül pedig soha sem helyes — különösen ily nagy mértékben — az adózás terheit súlyosbítani. De aránytalan és igazságtalannak látszik a végrehajtási költségeknek javaslatba hozott felosztási kulcsa a különféle összegekkel ós különböző számban hátrányban levő egyes községek adózóira nézve is ; mert azon egyformaságot, hogy az ország minden községében az adóbehajtás a hátraléknak egyenlően 2°/ 0 illetőleg 4%-át tevő költséget okozzon, feltételezni sem lehet; az pedig, hogy az egyenlőség oly módon állíttassák elő, hogy egyik község adózói, a másik község adózóinak a végrehajtási költségeit pótolják, az osztó igazsággal is összeütközik. Az ily módon előre megállapított végrehajtási százalék tehát nem képezhetvén oly összeget, mely mennyiségére nézve a tényleges végrehajtási költségeknek megfelel: egyes községekben ily czim alatt a szükségnél több, vagy kevesebb összeg lenne fizetve. Mindkét eset egyiránt sértené a jogi ós az államgazdászati elveket. Mert, ha az állam végrehajtási költségek fejében többet vesz be, mint a mennyit ily czélra kiad, és ha ezen többlet az állampénztár javára szolgál, akkor az állam magának a késedelmi kamatokou felül még a végrehajtási eljárásból is illetéktelen jövedelem-forrást szerezne; — ha pedig a fölösleg az adóhi­21*

Next

/
Thumbnails
Contents