Képviselőházi irományok, 1869. VI. kötet • 531-636. sz.

Irományszámok - 1869-553. Törvényjavaslat a budapesti lánczhid megváltása iránt a magyar állam és a lánchidtársulat közt kötött szerződés jóváhagyásáról és beczikkelyezéséről

78 553. SZÁM. 2-ik melléklet az 553. számú irományhoz Előterjesztés a budapesti lánczhid megváltására vonatkozó törvényjavaslat tárgyában. Atalánosan elismert tény az, hogy a buda-pesti lánczhid magában a főváros közlekedési és kereskedelmi forgalma igényeinek többé meg nem felel, hogy különösen akkor, • midőn az áru szállitás e hidon nagyobb mérvben élénkül, mi ujabb időben igen gyakran megtörténik, a közlekedés veszélyessé kezd válni, sőt nem ritkán egészen megakad, szóval, hogy a főváros közlekedésének biztosítása már most mellőzhetíenül megkívánja, miszerint a lánczhidon kivül a folyó két partja a főváros határain belől legalább is még egy állandó hid által összeköttessék. Bár mennyire el van azonban ezen ujabb összekötés szükségessége atalánosan ismerve, ez eddig eszközölhető nem volt. Létesítésének legfőbb akadálya ismeretes, ez t. i. azon szerződés, mely 1832 — 6-ik XXVI. ós 1840. XXXIX. törvónyczikkek szerónt a buda-pesti lánczhid-társulattal köttetett. Az utóbbi következőleg hangzik: „A buda ós Pest városai közötti állóhid építése iránt kirendelt országos választmány által báró Sina G-yörgygyel az 1836. évi XXVI. törvenyczikk folytában kötött szerződós a jelen törvény által is teljes erejűnek nyilvánittatik. Az idézett szerződós 19-ik pontja ezeket foglalja magában; • „Fenhagyatik a részvénytársaságnak, hogy a mennyiben netalán a lánczhidon kivül a közle- • kedós könnyítése végett még egy vagy több más hidat, vagy egyéb közlekedési eszközt is idővel felállítani kívánna, azoknál szintén az állóhidra megszabott vámot mindenkitől veheti stb." Ebből világos, hogy a lánczhid-társulat a lánczhidon kivül a közlekedés könnyítése végett még egy vagy több más hid építésére nem kötelezve csak jogosítva van, következne, hogy azon esetre, ha ujabb hid-ópitóse szándókoltatik, ez csak azon utón érhető el, ha a magyar kormány a buda-pesti lánczhid-társulattal szabadalmának a közforgalom által igényelt megszüntetése iránt kiegyezést eszközölni képes. Bizonnyal ezen meggyőződéstől indíttatva, ha ezt a t. képviselőház is ezen határozatot, melynek alapján a magyar kormány a lánczhid-társulattal az egyezkedési tárgyalásokat annál inkább meginditandónak vélte, mivel itt nem csak a főváros közlekedésének és kereskedelmi forgalmának igényeiről van szó, hanem az ügy országos érdekűnek ós fontosságúnak is el van ismerve annyiban, a mennyiben a folyam kót partján elterülő országos vasúti hálózat is csak ugy jöhet a kereskedelem érdekében czólszerü összeköttetésbe, ha a folyam által félbeszakadt összeköttetés nem a főváros területén alul vagy felül, hanem magában a főváros határában eszközöltetik. A ház és kormány ezen nézete országos akarat alakját ölté fel később az által, hogy a lánczhidtársulat szabadalma megváltásának szükséges voltát a Duna folyamnak a főváros • mellett szabályozásáról s a forgalom és köziekedós érdekében Buda-Pesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és e közmunkák végrehajtási közegeiről hozott 1870. évi X. törvenyczikk is elismerte, midőn a közlekedés könynyitése végett az ország kót részét egybekötő lánczhid megváltását elrendelvén, a megváltási árt a felveendő 24,000,000-nyi kölcsönből rendeló fedeztetni. A lánczhid-társulattal megindított megváltási tárgyalások vezetésével minister-tanácsilag tolnai gróf Festetics György ő Felsége személye körüli minister bízatott meg, ki még m. évi február 18.án felhívta a lánczhid-igazgatóságot, hogy azon feltóteleket, melyek alatt a társulat az 1832—6. XXVI. és 1840. XXXIX. törvényczikkelyek által biztosított szabadalom egészen vagy részbeni megszüntetésére egyezségileg hajlandó lenne, — vele mielőbb közölje. A lánczhid-társulat múlt évi márezius 19-ón kelt válaszában azon meggyőződésének adatott kife-