Képviselőházi irományok, 1869. VI. kötet • 531-636. sz.
Irományszámok - 1869-555. Az állandó pénzügyi és vasuti bizottságok jelentése a közmunka és közlekedési minister által az Érsekujvár-Nyitra-Trencséni vasutvonal kiépitése iránt előterjesztett törvényjavaslat és engedély-okmány tárgyában
-y,~»i.sl„ >Sr*v \^^. 101 s ellenőrzése mellett történhetik, vagy pedig azt maga a távirdai kormány hajthatja végre, mindkét esetben ugy a vezeték szerei beszerzésének, mint a megerősítésnek és felügyeletnek teljes költségeit az engedélyes hordozza. Ugyanez áll azon esetre is, ha az állam a pálya hosszában állami távirda-vezeték felállítását nem tartaná szükségesnek, csakhogy ekkor az üzleti vezeték felállításának minden -költsége az engedélyest fogja terhelni. Ez utóbbi esetben azonban a vezeték kiépítése a távirdaigazgatósággal kötendő külön egyezmény és csak az ez által erre adott engedély értelmében történhetik. A pályamentén az állami oszlopokra erősített vagy ezek nem létében a külön e czélra épített vasut-üzleti távirda-vezetékeket az engedélyes az állam szokott ellenőrködése alatt, kizárólag csak azon sürgönyzósekre használhatja, melyek a vasúti üzlet czéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei vagy ez utóbbiak által egymásközt folytattatnak. Jogosítva van azonban a kormány a pálya-igazgatósággal egyetértve ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti szükséglet megengedi, ugy állami mint magány sürgönyök továbbítására illő ellenőrzés melletti használását kívánni ós elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja ós a távírás dijának az engedélyes s az államtávirdai kormányközti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan kölcsönös egyezmény utján állapittatnak meg azon feltételek is, melyek alatt a vasút üzleti vezetékek felépítését, ugy szintén azon évi átalány mennyiséget is, melyért a kész vezetékek jókarban tartását huzalmértföldenként az állam magára vállalja. Ha a vaspályatöltós szélesbitóse — vagy más helyre való tétele, vagy az engedélyes bárminemű érdeke, a már meglevő távirda-vezetókeknek kimozditását s máshová áthelyezését tenné szükségessé, akkor ugy a saját, mint az állami vezetékek áttételének összes költségeit az engedélyes köteles viselni. 13. §. A vitel- ós fuvarbérek iránt határoztatik, hogy az állami kamatbiztositás igénybe vételének egész ideje alatt azok meghatározására a kormány döntő befolyást gyakorland, azon megjegyzéssel azonban, hogy a vitel- és fuvarbórek leszállítása nem terjedhet ki annyira, hogy az által a pálya üzleti s fenntartási költségének fedezése veszélyeztessék. Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyes az államkamatbiztositást többé igénybe nem veendi, az árak ós fuvarbérek felemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. A mennyiben vógte későbbi törvények a vasutak menet- ós vitel-béreit szabályoznák, azon törvények ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesznek. 14. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat, belföldi ezüst pénzben számítsa olykópen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben tartozzanak elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyes megkeresése vagy a kormány rendelkezése folytán hónapról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 15. §. A 13. §) értelmében, akár a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyes hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaíra, egyik, vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvósök esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét fölemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után.
