Képviselőházi irományok, 1869. V. kötet • 451-530. sz.

Irományszámok - 1869-484. Bobory Károly képv. inditványa a ház asztalára letett határozati és törvényjavaslatok tárgyalása iránt - 1869-485. A belügyminister indokolása a köztörvényhatóságok, és a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatokhoz

485. SZÁM. 189 Arról van a szó, hogy a szélesebb értelemben vett törvényhatósági önkormányzat a felelős par­lamenti kormányzattal összeegyeztessék. A napi sajtó és irodalom, eléggé nem méltányolható buzgalommal évek ota foglalkozik a meg­oldás módozataival a nélkül, hogy a felhozott érvek súlya- alatt jelentékeny tért vesztett volna a megyei élet némely kinövései miatt felszínre jutott ama másik nézet, hogy a megoldás, az összeegyeztetés lehe­tetlen, s olyan törvényhatósággal, mely a szoros értelemben vett önkormányzat mellett egyszersmind orszá­gos ós általános érdekű dolgokkal is foglalkozik, s a kormányrendeleteket föltétlenül végrehajtani nem kö­teles, jól kormányozni s a kormányzatért a felelőséget elvállalni nem lehet. Eltalálta-e a javaslat a kérdés nyitját, lehetséges lesz-e a megvont korlátok közt a felelős kor­mányzat : a törvényhozás bölcsessége dönti el. Egyelőre elégnek véli a kormány röviden jelezni álláspontját azon indokokban, melyek a kérdés­nek a törvényjavaslatban feltüntetett megoldására vezették. A baj mely a törvényhatósági intézmény hitelót vógveszélylyel fenyegeti, azon körülményben rej­lik, hogy a törvényhatóságok a gondjaikra bizott állami közigazgatást nem a kor követelményei szerint közvetítetik. Ennek okát a felirati jog szabályzatlanságában s a testületi nehézkes administratióban kell ke­resnünk. A testületi administratió s a korlátlan felirati jog indokolt lehetett akkor, a mikor a nép zöme még kivül állott az alkotmány sánczain, az ipar és kereskedelem kezdetleges állapotban, az államkormány­zat egy nem felelős collegium kezében volt. Ma már maga az államólet támadtatnék meg, ha a kormány legüdvösebb intézkedéseinek fogana­tosítása a köz- és kisgyűlés esetleges többségének akadékoskodásán épen ugy megtörhetnék, mint a végre­hajtás lassúságán, ós tökéletlenségén. És pedig a törvényhatóságok jelen szervezete ós a fennálló gyakorlat mellett e lehetőség ' meg van. A bizottság, mely maga a törvényhatóság, nem felelős. • A tisztviselők felelősek, de csak a bizottságnak, s a mely tisztviselő a többségben levő párthoz tartozik, pedig a legtöbb ahhoz tartozik, fedezve van saját pártja által, melynél, ha nem mindig, de leg­több esetben a pártérdekek s nem a közigazgatás tekintetei döntenek. E visszásságban látván a kormány a megyei intézmény veszedelmét, törvényjavaslata által első­sorban e bajon kivan segíteni;. s a kor igényei által hangosan követeit jó közigazgatás biztosítékait a bi­zottság szervezetében, az administratiónak az alispán kezében való központosításában, a felirati jog sza­bályozásában s a tisztviselők felelőségének ós a főispánok ellenőrzési jogának szabatos meghatározásá­ban keresi. Ha e biztosítékok elengedók, ha az uj szervezet mellett a közkormányzat szabályszerű lefolyása fennakadni nem fog: a megyék vitatkozási, körlevelezósi, felirati, kérvényezési joga s belügyeiben teljes autonómiája nemcsak nem fogja veszélyeztetni az ország egységes ós gyors fejlődését, sőt minden megye a józan szabadság megannyi erődévé válhatik. A bizottság szervezetéről a törvényjavaslat Il-ik fejezete intézkedik. A bizottság tagjainak számát a törvényhatóság lakosainak száma szabályozza; t. i. sz. kir. váro­sokban minden 250, más törvényhatóságokban minden 500 lakosra egy bizottsági tag számíttatik, de a bizottság tagjainak összes száma, a szavazattal biró tiszviselőkön kivül amott 48-nál kevesebb ós 400-nál több, emitt 120-nál kevesebb ós 600-nál több nem lehet. (21. §.) A bizottság fele a választó-közönség választottaiból áll. (20 §.)

Next

/
Thumbnails
Contents