Képviselőházi irományok, 1869. IV. kötet • 348-450. sz.
Irományszámok - 1869-448. Törvényjavaslat az érsekujvár-nyitra-trencsényi vasut kiépitése tárgyában
448. SZÁM. 387 Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyes az álJamkamatbiztositást többé igénybe nem veendi, az árak és fuvarbérek felemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. A mennyiben végre későbbi törvények a vasutak menet- és vitelbérei szabályoznák, azon törvények ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesznek. 14. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat, belföldi ezüst pénzben számítsa olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket oszágos értékben tartozzanak elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyes megkeresése, vagy a kormány rendelkezése folytán hónapról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 15. §. A 13. § értelmében, akár a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyes hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatok egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaira, egyik, vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvésök esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mórtékre ismét fölemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakomány-vállalkozó bizonyos feltótelek alatt fuvarbér leszállításban, vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyan azon feltételeket elfogadja, olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Mindezen kedvezmények színleges ártórités (refactio) alakjában nem járhatnak. Egyébiránt e tekintetben joga van a kormánynak az árszabályokat szabályozni. 16. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkívüli drágasága esetére joga vau a kormánynak azok fuvarbórót, a drágaság tartamára, a maximai árszabás feléig leszállítani. 17. §• A katonaszállitás leszállított árszabások szerint eszközlendő, ós pedig egyrészt a hadügyministerium, másrészt a vasúti igazgatóságok, nóvszerint az osztrák állam-, déli-, Erzsébet-, gácsországi-, Károly-Lajos-, tisza-vidéki vasút, és a dél-észak-német kapcsoló pályatársaságok igazgatóságai között (1860. deczember 10.) megkötött egyezmény alapján, melynek szabályai ezen engedélyokmány kiegészítő részét képezik. A fenntebbi összes pályákkal, vagy azok többségével a katonaszállitás iránt létrejött, vagy létrehozandó s az állam részére kedvezőbb egyezmények az engedélyezett pályára is érvényesek lesznek, még pedig az eddig létrejöttek föltótlenül, az ezentúl létrejövendők azonban, csak a mennyiben a magyar kormány jóváhagyná. Alkalmazandók még ezen határozatok a pénzügyi, valamint az állami és hatósági közbiztonság őrségre, végül a fegyenczekre is. Nagyobb katonaszállitások czéljából az osztrák vasúttársaságokkal kölcsönös kisegítés iránt fennálló egyezményekhez az engedélyes járulni köteles. Az engedélyes s illetőleg jogutódjai kötelezik magukat végül, hogy a hadi vasúti osztályok szervezésére vonatkozólag a cs. kir. szab. déli-, állam-, valamint a tiszavidéki- és első erdélyi vasuttársulatokkal kötött egyezményhez hozzájárulnak. A katonaszállitásokra vonatkozó határozatok és kedvezmények magától érthetőleg ép ugy érvényesek a honvédségre is. 49*