Képviselőházi irományok, 1869. IV. kötet • 348-450. sz.
Irományszámok - 1869-432. Törvényjavaslat a középtanodai oktatásról és a középtanodákhoz kapcsolható szak-iskolákról
432. SZÁM. 303 szerint oktatva, de a kellő ismereteket hozzák magokkal, mintha azok a Németországban divatozó gymnasiális rendszer szerint, (de mint jelenleg) igen csekély sikerrel oktattattak volna. Ep oly alaptalanok meggyőződésem szerint azon aggodalmak, melyek a törvényjavaslatban felállított rendszer ellenei által a középtanodák felsőbb osztályainak szervezete ellen azon okból hozatnak fel, hogy azon szervezet nem alkalmas az általános műveltség kifejtésére. Való, hogy a szervezet lényegesen eltér nem csak attól, melyet eddig hazai gymnasiumainkban találunk, hanem attól is, mely Németországban általánosan elfogadtatott. Az eddigi rendszer szerint a gymnasium növendékei bármily pályára készüljenek, minden tanulmányokban egyenlő oktatást nyernek, mig a törvényjavaslat értelmében a tanulmányoknak csak egy részközös : ez azonban a rendszer ellen csak azon esetben hozathattatik fel, ha valaki bebizonyíthatná, hogy a törvényjavaslatban indítványozott rendszer az átalános emberi műveltség kifejtésére kevósbbó alkalmas, mint •az, mely jelenleg divatozik; és ezt nehéz volna bebizonyítani. Hanem azon nézetből indulunk ki, hogy az átalános emberi műveltség kifejtését az mozdítja elő, ha mentül több tárgyat mentül felületesebben tanulnak: ugy mindazok, kik tanulmányi rendszerünkkel alaposan foglalkoznak, el fogják ismerni, hogy, ha az átalános emberi műveltség kifejtésére minden szükséges tárgyak alaposabb tanulása kívántatik, akkor gymnasiumaink 8 évi cursusa ezen czél elérésére már csak azért sem elégséges, mert az általános emberi műveltség kifejlesztésének egyik főeszközét a philosophiai tanulmányokban kell keresnünk, s mert jelen rendszerünk mellett épen ezekre fordittatik legkevesebb figyelem, s mert ezekre nem is fordítható annyi idő és szorgalom, mig gymnasiumaink növendékei 8 óv alatt annyi különböző tárgygyal halmoztatnak el. Nézetem szerint az átalános emberi műveltség kifejtését jobban biztosítjuk, ha középtanodai növendékeink valamivel kevesebb tárgyat, de ezeket alaposabban tanulják; s egyszersmind gondoskodunk, hogy mindazok, kik magasabb tanulmányokra készülnek, 3 éven át philosophiai oktatásba részesülve, kellőleg kimivelt észbeli tehetségekkel lépjenek az egyetemre. Ha gymnasiumaink felsőbb osztályaiban a szakrendszert nem hozzuk be: e czél elérhetetlen. — Mert miután a gymnasiumot bevégzett ifjak különböző szaktudományokra vetik magokat, akkor, ha a gymnasium minden növendékei közös oktatást nyernek, szükséges, hogy az mindazon tanulmányokat magába foglalja, melyek a később követendő pályára, mint előkészítők szükségesek, mi ismét szükségkép azon felületességet vonja maga után, melyet középtanodáinkban tapasztalunk, s azon fájdalom, hazánkban honos haj, lamot erősiti meg, melyszerint a többség inkább sokoldalúság, mint alaposság után törekszik. S itt átmegyek a második ellenvetésre, mely abban áll, hogy a gymnasium felső osztályainak szakok szerint osztályozása nem szükséges. Felhozatik ennek bebizonyitására azon tapasztalás, hogy Németország nem szenved fogyatkozást szaktudorokban, ámbár a közóptanodának szakok szerinti osztályozása Németországban nem fogadtatott el. Felhivatik a nevelés ügyével foglalkozó férfiak Ítélete, kik közül sokan a közóptanodák szakosztályozása ellen nyilatkoztak. Mi az elsőt illeti megjegyzem, miként mindig nagy csalódás, ha abból, hogy valamely politikai institutió egy országban jó eredményeket idézett elé, annak átalános czólszerüségét következtetjük; de e csalódás soha sem nagyobb, mint, ha a nevelés terén csinálunk hasonló következtetést. Ugyanazon nevelési rendszer különböző országokban szükségkép eltérő eredményeket idéz elé, nemcsak az államnak rendelkezésére álló tanerők s taneszközök különfélesóge miatt, hanem még inkább azon befolyásnál fogva, melyet a tanrendszer sikerére a tanulók egyénisége, sőt azok szüleinek miveltsógi foka ós óletnézete gyakorol; s ki e tárgyról komolyan gondolkozott, nem fogja kétségbe vonni, hogy például Poroszország gymnasiális rendszere még azon esetben is, ha valamely módon egyszerre Poroszország tanerőivel s taneszközeivel rendelkeznénk, más eredményt idézne elő, ha magyar ifjakra alkalmaztatnék. Ezért azon Ítéleteket, melyek az úgynevezett bifurcatio-rendszer ellen egyes szakférfiak által Németországban felhozattak, még azon esetben
