Képviselőházi irományok, 1869. IV. kötet • 348-450. sz.

Irományszámok - 1869-398. Törvényjavaslat a tiszai korona-uradalmi kerületet képező községek uradalmi játékainak megváltásáról s a váltsági-ár rendeltetéséről

170 398. SZÁM. nister urnái, mint a koronái kincstár képviselőjénél marad, egy-egy példány pedig a korona-uradalmi kerületnek és mindegyik érdekelt községnek kézbesittetik. Kelt Ó-becsén 1870, Február 26-án. A Tiszán inneni korona-uradalom nevében, kir. főpénzügyi tanácsos ós p. ü. ministeri megbizott Gyorgyevits Saolbás s. k. kerületi főnök. Tokody Bertalan s. k. Donhoffer 1S

T

. s. k. mint tolnok. Előttünk : Popovits Vazul s. k. tettes Bács-Bodrogh t. e. vm. rendsz. szolgabirája. Gombos Béla s. k. a fent. t. vm. rendsz. esküdt birája. 1571. köz. ig. Jelen váltsági szerződés sürgős voltánál fogva a megye-bizottmány utólagos jóváhagyása reményében megerősíttetik. Zombor márczius 1-én. 1870. Bács-Bodrogh. megye első-alispáni hivatala. Pál Antal s. k. 2-ik melléklet a 898. számn irományhoz. Indokolás. * A tiszai koronái kerület egy részét képezte a hajdani tiszai határőrségnek. A törököknek Bánátból történt kiűzésével megszűnvén a tiszavidóki határőrség rendeltetése, az az 1715. 92—1723 ; 32, és 1741 ; 18. t. czikkek által polgári közigazgatás alá vétetni rendeltetett. Ezen polgárosítást azonban többféle sértett érdekek folytán támasztott izgatások következtében csak egy évtized múlva lehetett foganatositani, s miután az izgatások következtében több ezer család részint a slavoniai határőrségbe, részint Oroszországba kivándorolt, a kedélyek megnyugtatása s a íelepitvónyek alapitása tekintetéből Mária-Terézia királynő által az 1751. évi június 28-án kiállított kiváltságlevéllel jelentékeny kedvezmények adattak a kerület lakóinak. Ezen kedvezmények előbb 1774. évi augustus l-jén kelt oklevéllel, később pedig már a m. kir. udvari kanczellária utján kiállitva I. Ferencz király által 1800. évi martius 14-ről kiadott kiváltságlevéllel megujittattak. Ezen kiváltságlevelek s azok alapján keletkezett szerződések szolgálnak irányadóul mindazon kérdéseknél, melyek a tiszai kerületi lakosság ós a kincstár, mint az uradalom tulajdonosa között a birtokviszonyokra vonatkozólag felmerültek. A kiváltság első pontja szerint a kerület eladható nem volt, mely jog a lakosok irányában érvényben állott, mielőtt ezen kerület az 1790/1: Vll-ik t. czikk által a koronajavak sorába kebeleztetet volna be. A 2-ik pontja szerint az egész földterület az urijog fentartása mellett a kerületi lakosok haszon élvezetébe adatott át, a halászat és nádlással együtt;