Képviselőházi irományok, 1869. IV. kötet • 348-450. sz.
Irományszámok - 1869-387. Törvényjavaslat a szentpéter-fiumei vasut magyar korona területére eső részének kiépitése tárgyában
98 387. SZÁM. Melléklet a 387. száma irományhoz. Jelentése a szentpéter-fiumei vasútnak a magyar korona területére eső része engedélyezése tárgyában. A cs. kir. szab. déli vasuttársulat 1858. évi september hó 23-án kelt engedélyokmánya értelmében bizonyos az engedélyokmányban közelebb meghatározott feltételek alatt a villach-briseeni és szentpéterfiumei vasutak létesitésére kötelezve levén, ezen kötelezettség teljesítése czóljából, egy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával kötött és igy csupán a birodalom másik felét kötelezhető 1867. évi april hó 13-án kiállított korábbi szerződós ós egy a lajtán túli törvényhozás által hozott 1869. évi május hó 20-iki törvény alapján a nevezett vasutak kivitele iránt a cs, kir. kereskedelmi ministeriummal egy ujabb egyezményt kötött. Ezen egyezmény, miután a szentpéter-fiumei vasút mintegy 1700 öl hosszú része a magyar korona területére esik, azon megkeresóssel lőn a magyar kormánynyal közölve, hogy annak megkötéséhez hozzájárulását nyilatkoztassa ki. A magyar kormány azonban az egyezményhez kórt hozzájárulását, miután a kérdéses egyezmény értelmében, az engedélyezett vonalakra s igy a magyar korona területén fekvő vonalrészre nézve is kilátásba helyezett állami kamatbiztositás a birodalom másik kormánya ós a déli vasuttársulat közt létrejött oly törvényen és szerződésen alapszik, mely Magyarországra nézve kötelező erővel nem bir, nem adhatta meg; de másrészt nem hagyhatta figyelmen kivül a szentpéter-fiumei vasútvonalnak Magyarország érdekeire lényegesen kiható kereskedelmi és hadászati fontosságát, nem kivált akkor, midőn magyar részről ezen vonal lótesitése érdekében csak egy aránylag parányi, t. i. mintegy 1700 öl hosszú vonalrósz biztosítása kívántatott. Ezen vasútvonal országos fontossága ugyanis szembeötlő, ha annak kétoldalú hivatását kellően méltányoljuk. Első irányban hivatása egyetlen tengeri kikötőnk s tengerparti városunk, Fiume lényeges és biztos felvirágozásának s a kikötő világkereskedelmi fontosságának emelése ; a második irányban hivatása egyrészt a szárazföldi forgalom élénkítése, másrészt az átmeneti világforgalom előállítása és biztosítása déli vasúti vonalainkon. A szentpéter-fiumei vasút elkészültével nevezetesen a károlyváros-fiumei vasútnál nemcsak a tengeri forgalomra számolhatunk, de számolhatunk ezenfelül még arra is, hogy az érintett kapcsolat a károlyvárosi vonalon oly nagymérvű continentális forgalmat idézend elő, mely annak közérdekű fontosságára és jövedelmezőségére is hatalmas befolyással leend. De másrészt a szentpéter-fiumei vasút az átmeneti világforgalmat is közvetítő déli vonalainkon, mert közel az idő, melyben a Mont-Cenis-tunel elkészül, közel az idő, melyben Genua Marseillel közvetlen kapcsolatba hozatik, minek folytán előáll azon forgalmi combinatió, melynek egyfelől az Aldunának fontosabb kereskedelmi piaczai, másfelől Marseille ós Lyon lesznek a végpontjai, és a mely forgalomnak közvetítésére legrövidebb, tehát legalkalmasabb lesz azon ut, mely Zimonyból és Eszékről Sziszeken Károlyvároson, Fiúmén, Szentpéteren, Nabrezinán át az olasz vonalokra ós ezek felhasználása mellett egyfelől Lyonba, másfelől Marseille-ba vezetnek. A fenntebbiek által a szentpéter-fiumei vasútvonal indokolva lévén, engedélyezése azonban a vonal magyar területén fekvő részének kiópitósére nézve a cs. kir. kereskedelmi ministerium által indítványba hozott módon a magyar kormány által el nem fogadtatván, elhatároztam a többször érintett, bár csak 1700
