Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.

Irományszámok - 1869-346. A kilencz osztály előadóiból alakult „központi bizottság” jelentése az „ipartörvényjavaslat” tárgyában

368 345—346. SZÁM. fedezéséhez, Magyarország Ő Felsége többi országai iránti politikai és méltányossági tekintetekből 23%-nyi részben hozzá járul. . A 3-ik §-ban megállapított nyugdijrészlet 1870-ik évtől kezdve a magyar államköltségvetésbe vétetik fel azon összegben, melyet az életben lévő nyugdij-elvezőknek, illetményei évenkint igénylenek, mely czélból az élő és jogosult nyugdíj élvezők jegyzéke, a pénzügyminister részéről folyvást nyilvántartandó lesz. 5. §. Jelen törvény végrehajtása a pénzügyministere bizatik. 346. szám. A kilencz osztály előadóiból alakult „központi bizottság" jelentése az „ ipartörvényj avaslat" tárgyában. • Minél inkább érvényre emelkedik azon elvitázhatlan igazság, hogy ugy egyesek és családok, mint a nemzetek valódi és tartós jólétének, szellemi gyarapodásának ós önállóságának is főbb tényezője a vagyonosság, annál sürgősebb feladat : az érdemelhetóst, a keresetet minden megszorítástól gondosan megóvni, hogy mindenki szabadon választasson és gyakorolhasson munkát és foglalkozást s tevékenységét nemcsak egy iparág fokozott fejlesztésével, hanem munkásságának többoldalusitása mellett mások irányában versenyképességével is gyümölcsöztethesse. Az emberi tevékenységnek e függetlenségét s a jutalmazó siker biztositékát a szabad munka, a szabad ipar adja meg, mert felkölti az önbizalmat, vállalkozásra bátorít, több irányú erőkifejtésre serkent s az értelmiségnek szövetkezését a munkával előidézi. Hazánkban az iparügyet ez idő szerint különösebben az 1840-ik évi XVI. ós XVII-ik törvényczikkek szabályozzák és az 1859-ik esztendei deczember 20-kán kelt nyiltparancscsal 1860. május 1-ón hatályba lépett, — a földmivelósi ipar- ós kereskedelmi minister által is ideiglenesen érvényben tartott „iparrend.* Nem lehet ugyan tagadni, hogy ugy a gyári-, mint a kézmű-ipír és kereskedés bizonyos mórtékét a szabad mozgásnak birja, de kétségtelenül áll az is, hogy a hazai ipar még mindig jelentékeny hátrányban van egyóbb rendezett államok iparügyi institutióihoz képest és nem bir az életerőssé fejlődhetés azon kellékeivel, melyek nélkül sem virágzásnak indulni, sem azokkal megmérkőzhetni nem fog, kik már is az iparszabadság áldásait élvezik. A szabadipart megalapító törvény tehát azon kivül, hogy felette szükséges, mellőzni fogja egyszersmind az absolut hatalom által hatályra emelt, — a rendeleti ütőn való intézkedést sok esetben fenn-