Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.
Irományszámok - 1869-333. Törvényjavaslat a békebirákról
330 333. SZÁM. gendő ok s felesleges időveszteséget s költséget okozna annak megszabása, hogy a vitás ügy előbb a bányahatóság minden fokain megforduljon, mielőtt a törvényszékhez kerülhetne: legczélszerübbnek látszott azon intézkedés, hogy a bányajogositványok határai iránt támadó viszályoknak és birtokháboritási eseteknek tárgyalása mindenkor a bányakapitány előtt vegye kezdetét. A bányakapitány az ügyet kimerítően megvizsgálván, azt vagy bonyolodottab voltánál fogva a, törvényszékhez utasítja, időközben a kellő biztosító intézkedéseket elrendelvén, — vagy bókebirói minőségénél fogva itéletileg elitéli és Ítéletének végrehajtása iránt intézkedik, nyitva maradván a ki nem elégített félnek a törvény rendes útja. Ezen eljárás azért is czélszerübb, mert határvillongások többnyire erednek, hol a határvonalok közelében valamely gazdagabb órczpont találtatott fel, hol tehát a leggyorsabb eljárásra van szükség, nehogy a gazdagabb pont, az egyik fél által kizsákmányoltassék, mielőtt a bányahatóság közbejárhatna. A büntetendő cselekvényekre nézve a bányabókebirák hatáskörébe azon intézkedések tartoznak, melyek által a bánya- ós kohamüvekben elkövetett bünperekben a bűnjelek és a bűntett nyomainak fenntartása biztosítandó. Az eljárásra nézve figyelembe vétetett azon körülmény, miszerint abányabékebiró elé tartozó ügyek a helyszínén teljesítendő tárgyalásokkal vannak összekötve, melyeket a bányakapitány, mint egyszersmind bányabékebiró, többi teendői miatt, és tekintettel a bányakapitányi kerületnek kiterjedésére, nem bírná személyesen végezni, hanem kényszerítve lenne azokat vagy a melléje rendelt vagy a kitett bányabiztosokra bizni. Ez okból a bányabékebiró elé tartozó ügyekben a tisztán szóbeli eljárást behozni nem lehetett; hanem nagyrészt meghagyatott a jelen gyakorlat, mely szerint a bányakapitány a kiküldött bányabiztosok által vezetett jegyzőkönyvek alapján itól, a mi a tapasztalás szerint is helyesnek bizonyult be. A bányabirtokosok gyakran nagyobb távolságban laknak, s így azoknak a bányabékebirák előtti személyes megjelenése nagy nehézségekkel lenne összekötve; s miután a bányatörvény szerint úgyis minden a bányakapitánysági kerületen kivül lakó bányabirtokos köteleztetik, hogy az illető kerületben lakó meghatalmazottat jelentsen be: e meghatalmazottak általi képviselet megengedtetett. Mindezen eltérések a javaslat többi részében foglalt alapelveket csak annyiban érintik, a menynyiben elkerülhetlen volt arra, hogy a békebirói intézmény a bányamegyékben is a gyakorlati szükségnek megfelelőleg honosittassók meg. A bányabékebiró hatásköre egyébiránt oly szabatosan van körülírva, hogy közte és a rendes békebirák között illetékességi súrlódások nem támadhatnak. Nem tagadhatni, hogy az intézmény jelen alakjában különösen mostani szűk hatáskörében csak kísérlet. Épen ezért kell óvatosnak lenni a békebirói hatáskör kijelölésében, hogy az esetre, ha még a hatáskört nem sikerülne a kezdet természetszerű nehézségei közt kellően betöltenünk, a káros visszahatás, mely ebből a közügyekre és különösen a törvénykezés érdekeire hárulna, minél csekélyebb mérvben legyen érezhető. Ugyan ezen okból a javaslat ugy van szerkesztve, hogy ha az intézmény sikere késleltetnék is: az igazságszolgáltatás folyama meg nem akad. De ha majd e téren, szabatosan meg nem Ítélhető adatok helyett, az élet kézzel fogható tapasztalásai fognak előttünk állani; ha önkormányzati életképességünk a tüzpróbát kiállotta; ha ennek tettleges tanulságául a jelen intézmény szerencsésen gyökeret vert a haza földében: módunkban lesz a békebiróságoknak oly terjedtebb hatáskört adni, mely a hazai szükségeknek ós az önkormányzati elemek gazdag erejének teljesebben megfelel. * Kelt Pesten, 1870. Horváth Boldizsár s. k.
