Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.

Irományszámok - 1869-333. Törvényjavaslat a békebirákról

% 333. SZÁM - 327 Talán nem is kell különösen kiemelni, hogy a javaslat a fe.nnórintett alapelvnek megfelelőleg a bókebirákat a törvényhatóságokkal szoros kapcsolatba hozza. Kineveztetésük csak a törvényhatóság ajánlatára történik; hatáskörük csak a törvényhatóság területére terjed ki; a törvényhatósági árvaválasztmánynak rendes tagjai; s a törvényhatósági tisztviselők maguk is felruházhatok bókebirói tiszttel, még pedig a törvényhatóság különös ajánlása nélkül: mert választásuk egyszersmind ajánlásnak tekintetik. II. A békebirák szervezeténél a kinevezés elvét fenn kellett tartani, már csak a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény határozatai miatt is. A törvényhatóságoknak azonban az intézmény természetének megfelelő lényeges befolyás engedtetett az ajánlási jog által. E tiszt elérésére megkívántató kellékek ugy vannak megszabva, hogy a bókebiróságból egyetlen értelmes és független állású ember sincs kizárva, ki ezen tiszt elvállalására erőt és kedvet érez. Az összeférhetlensóg csak oly foglalkozásúakra nézve mondatott ki, kik vagy már különben is állami functiókat végeznek, a kiknek tehát összes tevékenységüket hivatalukra kell forditaniok ; vagy a kik a törvénykezésben bizonyos irányban mint tényezők részt vesznek, vagy pedig, a kiknek pályájuk oly nemű, mely ama tiszttel kellően nem egyesíthető. A tiszt elvállalása vagy elhagyása egészen önkéntes. Kényszer alkalmazása nem igen lenne összhangban a nobille officium természetével. Különben is a kényszer alkalmazása már magában véve kedvezőtlen világot vetne az egész intézményre, — ós nem is volna várható kellő siker az oly tiszt teljesítésétől, melyre valaki csak mint kisebb roszra és csak azért vállalkoznék, hogy az által valamely nagyobb rosztól megmeneküljön. A békebirói tiszt, mint minden önkormányzati 'functió nem csak jogot ád, de kötelességet is állapit meg, s amaz, csak ez utóbbiak pontos teljesítése fejében nyújtja. Természetes ennélfogva, hogy annak gyakorlata a közhatalom ellenőrködése alatt áll, s azok, kik a békebirói tisztet teljesíteni nem képesek vagy nem akarják, attól felmentetnek. A békebiró tisztét mindaddig megtartja, mig akarja, vagy míg alkalmatlanná nem válik. Ez utóbbi sokszor bekövetkezik oly okokból is, melyek az illető erkölcsiségére semmi homályt nem vetnek. És épen ezért a megbízás visszavonását oly alakban kellett eszközölni, mely nem sértő és nem lealázó. Ezért az elbocsátás mindig felmentés alakjában történik. A felmentést vagy a törvényhatóság elnökének jelentése folytán, vagy a névjegyzék minden harmadévi megújítása alkalmával az igazságügyi minister adja. A minister ez eljárásban nem marad tájékozatlanul. Ha a törvényhatóság elnökének felterjesztése nem meggyőző, bővebb értesülést szerezhet. Kiváló mód a tájékozás megszerzésére a törvényhatóságoknak egyrészt, a törvényszékek elnökeinek másrészt engedett azon jog, hogy valamely békebiró felmentését indokoltan indítványozhassák. Ez által a bókebirák a közvélemény és a törvényhatóságban szókelő legmagasb állású birói személy ellenőrködóse alatt állanak, kinek elegendő alkalma van a békebirák eljárásával közelebbről megismer kedni, részint vizsgálati körútja, részint a járásbirák jelentései alapján. III. A békebirák hatáskörének megszabásánál irányadó szempont volt, hogy lehetőleg oly ügyek bízassanak reájok, melyekre nézve a helybeli elintézés sürgős szükség, s a melyek bonyolodottabb jogkórdóseket rendszerint nem tartalmaznak. E részben a törvénykezési rendtartás, melynek határozatai a bírósági rendezésnél is lehetőleg érintetlen tartattak, positiv támpontot nyújtott. A polg. törvénykezési rendtartás az egyes bírák intézménye mellett is szükségesnek vélte a községi bíráskodás fenntartását nemcsak az előzetes bókéltetés eszközlésére, hanem a 30 ftot meg nem haladó személyes követelések elintézésére nézve is.