Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.

Irományszámok - 1869-320. Inditvány az ugynevezett párbér czimén teljesittetni szokott papi fizetések eltörlendők lévén - 1869-321. Jelentése az 1867. évi állambevételekről s kiadásokról szóló kimutatás és az 1868. évi zárszámadás tárgyalására a képviselőház által kiküldött bizottságnak

210 321. SZÁM. „A 328. szám alatti kimutatás 4. lapoldala szerint a bevétel 1867-re 112.468,463 frt. 10-ik lapoldala szerint pedig a kiadás 64.684,138 frt. s igy a fölösleg volt előirányozva . . . . . . - 47.784,335 frt. Ugyanazon lapoldalok szerint a valóságos bevétel .... 113.160,547 frt. 61

1

/

% kr. a valóságos kiadás .......... . 61.813,155 „ 24 V

2 „ tehát a valóságos fölösleg . . - • 51.347,392 „ 37 krra rúgott. Miután a magyar ministerium az 1867. martius 2-ki határozat alapján a fennálló gyakorlati szabályokkal azt tartotta megegyezőnek, hogy a birodalom mindkét része a közös költségek fedezéséhez annyival köteles járulni, mennyi az előirányzat szerinti bevételekből saját kiadásainak fedezése után, mint felesleg fennmarad: ennélfogva a közösügyi költségek fedezésére Bécsbe szállíttatott az előirányzott 47.784,335 frtnyi fölösleg, tehát maradt megtakarítás . 3.563,057 frt. 37 kr. Az 1867-ik évi közös költségek iránt még eddig nem sikerült végleges megállapodást a két ministerium közt létrehozni, mi azonban mint fentebb említtetett, előre láthatólag akkor fog bekövetkezni, mikor a múltból fennmaradt activák és passivák aránylagos felosztása iránti tárgyalások be lesznek fejezve. Ez már most annyival is inkább lehetséges, miután a végleges leszámolások legfőbb akadálya rövid időn el lesz hárítva; ugyanis: az 1867. XV. t. ez. 2. §-ának értelme szerint, a különféle adóssági czimek egységes járadék-adóssága való átváltoztatása nem sokára keresztül lesz vive annyira, hogy ugyanazon törvényezikk 8. §-a szerint a központi pénzügyek követelési tótelei az 1867. évi deczember utolsó napján már lejárt s még ki nem vett kamatok és tőke-visszafizetések fedezésére forditandóknak határoztattak; tehát nemsokára véglegesen meg lesz állapitva azon összeg, mely a törvény ezen rendelete szerint a közös activákból aránylagos felosztás alá nem jövend. A két ministerium -a pénzügyi kormányzat átvétele óta egymás közt folyó számlát (conto corrente) vezetett, melynek némely tételére nézve nehézségek merültek fel, s melynek kiegyenlítése még jelenben is tárgyalás alatt van. A fennállott bécsi főszámvevőszók a zárszámadás készítésénél irányadónak tekintette azon már fenntebb említett pontozatokat, melyek a két ministerium részéről kiküldött vegyes bizottmányban állapíttattak meg a végből, hogy azok szerint ítéltessék meg az 1867. évi előirányzatnak minő tótelei tekintendők közöseknek. Ezen vegyes bizottmány által javaslatba hozott pontozatok azonban a magyar ministerium által el nem fogadtattak, de mindamellett a fennállott bécsi legfőbb szám vevőszók az 1867-ki zárszámadás készítésénél ezen pontozatokhoz alkalmazkodott, melyek szerint előszámitja a magyar korona országai bevételeit . 113,488,000 frttal kiadásait 64.320,000 „ s igy a fölösleget . , . 49.168

;

000 frttal tehát az itteni számadás szerinti . ... . . . . . 47.784,335 írtnál többre ............. 1.383,665 frttal Ez magyarázza a két számítás közti különbséget." E nyilatkozatból a bizottság azon meggyőződóst merítette : hogy a pénzügyminister 1867-re a közös költségekre fordította azon összeget, melyet számítása szerint az ország előirányzott jövedelmei a közigazgatási költségek előirányzott összegének levonása után mint fölösleget eredményeztek, azaz: 47.784,335 irtot; azon meggyőződést merítette továbbá a bizottság, hogy a fennállott bécsi főszámvevőszók a magyar pénzügyministernek fenntebb indokolt álláspontjától eltérőleg a közös költségekre tényleg 'átszolgáltatott 47.784.335 frt helyett az 1867-ki zárszámadásban