Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.

Irományszámok - 1869-242. Dietrich Ignácz képviselő törvényjavaslat az 1868. évi XXIX. törvényczikk módositásáról, vagyis a szőlőváltságról

242. SZÁM. 5 — avvagy 100-zal sokszoroztatván és 7-el elosztatván, az ekként eredményezendő összeg képezendi a Váltságtőkét. • 11. §. Azon váltságtokók, melyek ezen törvény hatálybalópte előtt keletkezett, egyessógekben és ítéletek-^ ben' állapíttattak meg ; de az állam közvetítése mellett ezen törvény szerint fognak kielégíttetni, a jelen törvény szellemében ujabb felszámítás alá vétetnek következőképen: a) Ha a váltságtőke az évi tartozás értékének húszszoros összegében lön felszámítva : akkor az egyességben vagy Ítéletben kitett óvi tartozás értéke szolgáland az uj 7%-os tőkésítés alapjául, gyakorla­tilag akként, hogy az évi tartozás pénzértékéből mindenekelőtt egy hatodrész levonatván, a fennmaradó összeg 14 2 / 7 számmal sokszoroztatik; — vagy 100-zal sokszoroztatik és 7-tel elosztatik, és az ekként ered­ményezett összeg képezendi az újra felszámított váltságtőkót. Ugyanazon váltságtőke eredményeztetik akkor is, ha az egy hatodrész nem az évi tartozás értóké­bői, hanem az 1868. óvi XXIX. t. ez. 2-ik §-a szerint a tőkésítés által nyert összegbő. 1 vonatik le. b) Ha pedig a váltságtőke nem az adózások értékének tőkésítésével, hanem egyessóg utján, más alapon, például: kapás, vagy holdszámszerinti értékben állapíttatott meg : akkor a megállapított váltság­tőke után kikötött egy évi kamatösszeg szolgáland az uj 7 0 / 0-os tőkésítés alapjául, gyakorlatilag akként: hogy a kikötött kamat egy évi összege 14 2 / 7 számmal sokszoroztatik, vagy 100-zal sokszoroztatik ós 7-tel elosztatik, s az ekként eredményezendő összeg képezendi az újonnan felszámított váltságtőkót. 12. §. Mindazon szőlőváltsági ügyekben, melyekben a szőlők váltságdiját eredetileg a jelen törvény sze­rint kell megállapítani, úgymint: ha az eddig keletkezett egyességek, illetőleg ítéletek megsemmisittetnek ós a jelen törvény hatálybaléptéig ujabb egyességek, illetőleg ítéletek nem keletkeznek; — vagy ha a szőlő­váltságra nézve a jelen törvény hatálybalóptóig se egyessóg nem köttetett, se Ítélet nem hozatott, a kö­vetkező megállapítási szabályok szolgálnak zsinórmórtékül: A. Hol a szőlőföld utáni adózások nem a termés mennyisége után járó hányadból, hanem akár termesztmónyben, akár pénzben, akár munkában adott, ós egyszer-mindenkorra meghatározott szolgálmányok­ból áll: ott a váltságtőke ezentúl is az évi adózás, helyesebben földesúri haszonvétel pénzértékének tőké­sítésével állapittatik meg; azonban az 1868. óv XXIX. t. czikk 2-ik ós 3-ik §-aitól eltórőleg kö­vetkező módon: a) a természetbeni adózások, helyesebben földesúri haszonvételek pénzórtéke az 1848-ik évet meg­előző 10 óvi, vagyis az 1838—1847. évtized alatt átlagos ár szerint számítandó ki; b) a napszám az 1832/6. VII. t. ez. 5-ik §-a szellemében úrbéri árakban veendő, azaz a gyalog napszám 10 krajczár pengőpénzzel vagyis 17 x / 2 kr. o. értőkkel; az igás napszám 20 kr. pengővel vagyis 35 kr. o. értékkel számítandó föl. c) az évi adózások értékének megállapításánál a földesuraknak az adózásokból nyert valóságos haszna, nem pedig az adózóknak terhe vétessék számításba; d) az ekként megállapított adózások, helyesebben földesúri haszonvétel óvi pénzértékéből egy ha­todrósz levonatván, a fenmaradó összeg 14 2 / 7 számmal sokszorozva, — avagy 100-zal sokszorozva és 7-tel elosztva képezendi a váltságtőkót. B. Hol a szőlőbirtokosok a termós hányadával adóztak a földesúrnak: ott a váltságtőke a sző­lőföld megbecslése által, a szőlőföld becsórtókóben állapittatik meg. A szőlőföldek a becsüsök által mindenekelőtt osztályokba sorozandók, s minden osztályban külön megbecsülendők. Az osztályok mennyiségének s a becsérték kiszámítási módjának meghatározása a becsüsök szak­értői tudományára bizatik. A feleknek szabadságában álland e részbeni nézeteiket ós javaslataikat a becsüsök elé terjeszteni. Azonban mindamellett megkívántatik a becsüsöktől:

Next

/
Thumbnails
Contents