Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.
Irományszámok - 1869-242. Dietrich Ignácz képviselő törvényjavaslat az 1868. évi XXIX. törvényczikk módositásáról, vagyis a szőlőváltságról
2 242. SZÁM. 9. §• A volt jobbágyok által teljesített erdei szolgálmányok értékének kiszámítására az 1847. évben létezett törvényes kötelezettség szolgál alapul. A favágás és hordás értéke, az azokra fordított napi munka úrbéri értékével, vagy is az 1832/6 : VII. t. ez. 5. §.-a értelmében egy gyalog napszámi 7 7 2 krajczárral o. é; egy igás napszám 35 krral osztr. értékben számítandó. 10. §. A haszonvételek mennyisége és értéke az 1847-ik évben létezett gyakorlat és érték szerint állapitandók meg. Éhez képest a haszonvételek gazdánként számitandók össze. 11. §. A kiadandó erdő, vagy más földterület a volt jobbágyok, illetőleg jogutódai- között a telki birtok aránya szerint osztandó fel. Viszontszolgáltatást teljesített nyolez zsellérre egy egész telek illetménye számíttatik. Ezen felosztás azonban ott, hol a kielégítés valóságos erdőben adatik ki, csak a haszonvételekre vonatkozik. Az erdők a törvényhatóságok felügyelete alatt a községek által kezelendők. 12. §. Hol a lelkészek és tanítók erdei úrbéri haszonvételeket élveztek: ezen haszonvételek külön elégitendők ki. 13. §. Ezen törvény az országgyűlés mindkét házában megtörtént kihirdetése után azonnal hatályba lép; és végrehajtásával az igazságügyminister megbizatik. Pesten 1869 évi december 20-án : beadja Dietrich Ignácz s. k. a pécsváradi kerületben megválasztott képviselő. 242. szám. Törvényjavaslat az 1868. évi XXIX. törvényezikk módosításáról, vagyis a szőlőváltságról. i. §• Az 1868. XXIX. törvényezikk 1-ső, 13, 26. ós 32-ik §§-ai ezen törvény 1-ső, 2., 3., 4., 5., 6., 7-ik §§-ai szerint megváltoztatnak és kiegészíttetnek, mint következik : Mindazon szőlőföldek, melyekért azok mindenkori birtokosai az 1868. évi XXIX. törvény-czikk hatályba léptéig, vagyis az adózások megszüntetéséig, a földtulajdonosoknak akár törvény, akár örökös szerződés, akár az 1848-ik évet megelőző időbeli gyakorlat szerint mintegy urbérileg adóztak, illetőleg adózni tartoztak: az adózások, illetőleg a szőlőföldek értékének megtérítése, és a netaláni hátralékok megfizetése mellett a jogszerű birtokosok tulajdonává válnak.
