Képviselőházi irományok, 1869. II. kötet • 105-240. sz.
Irományszámok - 1869-122. Törvényczikk az éjszak német szövetség Bajorország- Würtemberg- Baden és Hollandiával 1868. Október 25-én költött távirdai egyezményről
122. SZÁM. 43 Melléklet a 122. számú irományhoz. jelentése az 1868 október hó 25-én Baden-Badenben kötött távírda egyleti egyezmény tárgyában. Azon örvendetes irány, mely a nemzetek egymás közötti érintkezésében, különösen az anyagi érdekeket oly közelről érintő közlekedési eszközök használatának könnyebbé és olcsóbbá tételében ujabb időben általánosan tapasztalható s melynek az 1865-ben Parisban kötött s múlt 1868-ban Bécsben átvizsgált európai internationalis szerződés létrejöttét köszöni: ugyancsak az emiitett 1865. esztendőben arra inditá a volt német szövetség államait, továbbá Hollandiát és az akkori osztrák kormányt, hogy az európai egyezmény keretén belül „német-osztrák távirda-egylet" nevezete alatt még szorosabb kapcsot hoztak létre távirdai hálózatuk használatára és szervezésére nézve. Ezen német-osztrák távirda-egylet, mely a benne foglalt államok szorosabb kereskedelmi összeköttetésében lelte ugy okát, mint igazolását, Schwerinben köttetett 1865. szeptember hó 30-án s további meghosszabbitás fentartása mellett négy évre, úgymint 1866. január 1-től 1869. deczember 31-ig volt érvényben maradandó. Időközben azonban ugy Németországban, mint Ő Felsége, az ausztriai császár ós magyar király uralkodása alatti birodalomban lényeges államjogi változások állottak be, melyek az emiitett távirda-egyletnek a régi alapon való fentartását lehetlenné tették. A viszonyok ezen ujabb alakulásával azon alternatíva állott elő, hogy vagy fel kellé bontani ama szorosabb szövetkezést, mely fennállása óta oly üdvösnek bizonyult valamennyi érdekelt részre nézve, vagy pedig uj alapot kellé teremteni a jövőre, az az uj egyezményt kötni. Valamennyi érdekelt állam ez utóbbi mellett nyilatkozott, s a magyar kormány sem habozhatott a mellé állani. Azon szorosabb kapcsolat, mely saját országunk s épen a volt német-osztrák távirda-egylet államai között termelési ós kereskedelmi tekintetben fennállott a kérdéses távirda-egylet megkötésekor, azóta iparunk ós kereskedésünk gyors emelkedése által számtalan uj szálakkal fűződött még szorosabbá. Az egylet több mint 3 évi fennállása alatt, mind a kereskedelmi világ s a levelező közönség részéről, mind az igazgatás körében osztatlan rokonszenvvel találkozott, határozmányai czélszerüeknek, hasznosaknak bizonyultak. Megszüntetése eme szorosabb• szövetkezésnek csak elégületlenséget szülne, ós valóságos hátralépós volna; mert, ha kétségtelen az, hogy anyagi életünk szabad fejlődése a közlekedési eszközök, köztük kiválókóp a távirda olcsóbbá tételét, azaz a dijak leszállítását követeli, csak oly bizonyos az is, hogy az internationalis közlekedésben eme dijleszállitás csak ugy vihető keresztül, ha czólszerű, összevágó, egymás kezére működő eljárás fogadtatik el az érdekelt államok részéről ugy a kezelés és igazgatás, mint a kölcsönös leszámolás körül. S ez czélja ós eredménye a szóbanforgó szövetkezésnek, mely, ha állami egyezmény alakjában jelenik is meg, minthogy mindezen országokban a távirdát az állam kezeli, lényegileg nem egyéb, mint analogonja azon napról-napra gyakoribbá váló haszonczólu egyezményeknek, melyeket pl. az egymáshoz csatlakozó vasúti vonalak igazgatásai szoktak egymással szállítás és számolás tekintetében kötni. Ezen üdvös szövetkezést tehát mindinkább kiterjeszteni lehet csak a kor törekvése; egy ez utón már is elért eredményt elejteni valóságos hátralópés volna. Mindezen okok ugy a magyar ós osztrák, mint a németországi kormányokat arra indították, hogy az u. n. német-osztrák távirda-egyezményt ugy az érdekelt igazgatások, mint az abban résztvevő államok 6*
