Képviselőházi irományok, 1869. II. kötet • 105-240. sz.

Irományszámok - 1869-230. Törvényjavaslat a történeti és műemlékek, és régiségek fenntartásáról, biztositásáról és kijavitásáról

230. SZÁM. 387 3. Fenntartása és czélszerü javítása a birtokost tulajdoni jogánál fogva illeti ugyan; ha azonban a birtokos azokat fentartani és koruk szerinti stylben kijavítani nem birná, vagy nem akarná: azok az állam intézkedése alá esnek, s ezen esetben nemcsak az építmények, hanem azok területének kisajátítása is a kormány részéről az 1869-ki LV. t. ez. érteimébea foganatosítható. 4. A történeti s műemlékek fenntartásának, javításának és kisajátításának eszközlésére egy BudaPesten székelő országos régészeti felügyelőség rendszeresittetik, mely a vallás és közoktatásügyi ministeriumnak rendeltetik alá. 5. Ezen felügyelőséget képezik: egy országos felügyelő, egy titkár és egy Madó, mely utóbbi egyszersmind levéltárnok is. 6. A felügyelőség egyelőre három, erre kinevezendő szakférfiúval képezi az emlékek fenntartására felállítandó országos régészeti tanácsot. 7. Közegeit e tanácsnak képezik a vidéken kinevezendő conservatorok ós levelezők, kik e tisztséget tiszteletből viselik. 8. A felügyelőség kiterjesztendi gondját a történeti és mű-becscsel biró ingó régiségekre is, ósigyekezendik, a mennyiben lehet azokat eredetiben, vagy legalább hü másban, első sorban a m. nemz. múzeum, másodikban valamely vidéki múzeum számára megszerezni. 9. Az országos régészeti tanács javaslatára a vallás és közoktatásügyi minister terjeszti az ügykezelésre, valamint az emlékek felkeresése, felásatása, lerajzolása, javítása, fenntartása, netaláni kisajátítása és az ingó régiségek megszerzése végett szükséges előirányzatot az országgyűlés elébe. 10. Ezen törvény végrehajtásával a vallás- ós közoktatásügyi minister bizatik meg. 1869-ki deczember hó 16-án. beadja saját ós elvtársai nevében: Henszlmann Imre s. t., Mohács-kerület képviselője. Melléklet a 230. számú irományhoz. Indokolás a történeti és műemlékek és régiségek fentartásáról, biztositásáról és kijavításáról szóló törvényjavaslathoz. Oly törvényjavaslatot teszek le a ház asztalára, melynek tárgya, ha ugyan nem a házban, a hazában már valóság volt. E tárgy, ha a mindennapi anyagi szükségletet nem illeti, annál inkább a szellemit, a kegyeletit multunk ós jövőnk iránt; mert ha itt most nem intézkedünk, félő, hogy majd nem leend mi iránt intézkednünk. 49*