Képviselőházi irományok, 1869. II. kötet • 105-240. sz.
Irományszámok - 1869-161. Inditványa Bobory Károlynak az incompatibilitás tárgyában - 1869-162. Törvényjavaslat a közmunka és közlekedési minister 1869. évi kiadásainak fedezésére megajánlandó póthitelről
162. SZÁM. 149 Melléklet a 162-ik számú irományhoz. Jelentés a közmunka és közlekedési minister 1869. évi kiadásainak fedezésére megajánlandó póthitel iránt beadott törvényjavaslathoz. Az 1869. évi államköltségvetésről szóló 1868. évi L. t. ez. a közmunka és közlekedési ministerium kezelésében álló utaknak fentartási költségeit 1.980,000 írtban állapította meg. Ezen összeg csekélyebb volt annál, mely az álíamutak intézményének Magyarországon történt meghonosítása óta bármely évben hasonló czólra fordíttatott. A közmunka és közlekedési ministerium kötelességének tartotta az utak fentartására szükséges munkák kiadásait ezen törvónyszabta szűk korlátok közé szorítani; de azt is feladatának ós kötelességének tellett tartania, hogy a meglevő és kezelése alatt álló kő-utakat járható állapotban tartsa s azokról akkép gondoskodjék, hogy a közlekedés rajtok fenn ne akadjon ós ez által a közjó tetemes hátrányt ne szenvedjen. Ezen kötelesség-érzetében a ministeriumnak némely régibb, a múlt kormány által kötött szerződéseket, melyek az óvenkint szükséges szállitások ós munkákra vonatkoztak, magára nézve is kötelezőknek el kellé ismernie; más szerződóseket ilyen elkerülhetetlen szükséges szállitások és munkák iránt maga is jóhiszemüleg több évre kötött; azért, mert a többévi időszakra kötött ilynemű alkuk sokkal jutányosabbak a csak egy év tartamára kötötteknél. Az ut fentartási munkák között különösen a kavicsszálíitások voltak olyanok , melyekre nézve részint még a múlt kormánytól vett át a ministerium szerződóseket, részint kötelezve volt az 1869. évre olyanok által is, melyeket önmaga kötött az államköltsógvetósről szóló törvény életbelépte előtt. E szerződéseket felbontani_ a szükséges ós amúgy is a minimumra leszállított kavicsmennyisóget az Utakra ki nem állítani, azoknak vógromlását idézte volna elő. Egyrészről ugyanis a számos vasutak építése és azoknak létesítésére szükséges anyagok szállítása, másrészről a kereskedós élénkülése folytán a forgalom az utakon igen nagy mértékben szaporodott; e nagyobb forgalom az utaknak tetemesebb kopását ós így nagyobb mennyiségű kőanyagnak felhasználását eredményezte; holott ezen utak az'1868-ki csekély adomány folytán már is hanyatlásnak indultak volt. Móg elodázhatatlanabb kiadásokat okoztak azon hidak javításai, melyeken a közlekedés ezen javítások elmulasztása esetében telyesen megakadt volna. A legtöbb híd fából van s ezért a terítések s átalában bizonyos alkatrészek néhány óv alatt teljesen elromlanak s a közlekedést megakasztják. Ezeket kijavítani elkerülhetlenül kellett; különben megszűnt volna a közlekedés, megszűntek volna a postajáratok. Ezen kiadások sokkal nagyobb összeget igényeltek annál, melyet a fentartásra adott egész összegből e czólra kivetni lehete. Végre kénytelen volt a ministerium helyreállíttatni azon rontásokat, melyeket elemi csapások, mint árvizek, hegyomlások stb. okoztak, ós melyeknek költsógösszege 1869-ben már egyedül 89,000 irtot tőn. Az ilyen előre nem látható kiadások fedezhetők lehettek volna valamivel nagyobb adományból, de fedezést nem találnak az 1869-ik éviben, mely a kiadásokat annyira szűk korlátok közé szoritá. Hozzájárul mindezekhez azon körülmény , hogy az 1869-ik óv folyamában , tehát az államköltsógvetósi törvény megállapítása után mind a munkabér, mind az anyagok ára oly tetemesen felszökött, hogy összehasonlítva az eddigiekkel, az csaknem kétannyira tehető.
