Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.

Irományszámok - 1869-8. Válaszfelirati javaslat Simonyi Ernő és társai által benyujtva

8. SZÁM. 25 E hiányokat pótolni, a választás menetét olykép rendezni, miszerint a választás szabadsága mindenki számára biztosittassék, mi is a legkomolyabb és legsürgősebb teendők közé sorozzuk. Nem lehetett mély megütközés és a legőszintébb bánattal nem tapasztalnunk azon törvénytelen avatkozást, melyet a múlt képviselőválasztásoknál Felséged miniszterei gyakoroltak. Miniszteri rendeletek által Felséged királyi személyét képviselő biztosok küldettek a törvényhatóságokhoz, kik a törvények rendes menetét felfüggesztve, erőszakos beavatkozással a választók összeírását a törvények által e végre egyedül kijelölt központi választmányoktól elvonva, azokba választási jogra nem képesített egyének felvételét, a képeseknek kitörlését önkónyleg elrendelték, sőt magukat a központi választmányokat is vagy azoknak egyes tagjait elmozdították, vagy felfüggesztési fenyegetés által törvénytelen rendeleteik végrehajtására kényszeritették, számos választó polgárokat a személyes szabadság legérzékenyebb megsértésével fogságra vetettek, és ott letartóztatván, őket polgári jogaik legszentebbikének gyakorlásától erőszakosan megfosztották. Mindezen hatalommali visszaéléseket lehetetlen a törvényhozásnak a legelhatározottabban nem kárhoztatni, ós jövendőm megakadályozásukról szigorúan nem gondoskodni. De a képviselő-választási törvény különben is hiányosnak bizonyulván, ámbár mi ugyan akként vagyunk meggyőződve, hogy a fogyatkozások egy részén a törvényhatóságoknak képviseleti alapon rendezésével segitve lesz, szükségesnek látjuk mégis a személyes biztonság, a véleményszabadság, a nemzet valódi akaratának tiszta nyilatkozhatása, a vesztegetések megakadályoztatása, és a közrend biztosítása érdekében a választási törvénynek titkos szavazás s más czélszerü intézkedések behozatala által javításáról gondoskodni. Annyit mindenesetre már most hivatva érezzük magunkat kijelenteni, hogy midőn a korszellem az alkotmányos jogok nem szűkítésére, de tágítására utal, a magyar törvényhozás határozottan elutasítja magától azon gondolatot, mintha a választási törvény hiányainak orvoslása, a választási jog megszorításában lenne kereshető; — ellenkezőleg mi azt tartjuk, hogy annak okszerű tágítása szükségeltetik. Az országgyűlés függetlensége, ugy mint a kormányzat ós közigazgatás rendjének tekintetéből szükségesnek tartandjuk a maga idejében oly törvény alkotásához kikérni Felséged királyi szentesítését, mely szerint közhivatalnokok s birák, vagy a kormány engedélyezésétől függő, vagy azzal hivatalos viszonyban álló nyerészkedési s üzleti vállalatok engedményesei, igazgatói és tisztviselői országgyűlési képviselők ne lehessenek. A hon polgárait különbség nélkül megillető egyéni szabadságok közt elsőnek ítéljük a személyes szabadságot. Ennek az önkény elleni megóvása igényli, hogy minden polgárnak joga legyen a törvénytelen elfogatásórt, vagy személyén elkövetett bármely sérelmeért, mind annak elrendelőjét, mind végrehajtóját törvényes bíró előtt felelősségre vonni és hogy e felelősségtől bármely felsőbb parancs, vagy rendeletre hivatkozás senkit ne mentesíthessen. Felséged a sajtótörvények hiányainak orvoslására hivja fel figyelmünket; mi hódoló köszönettel fogadjuk Felséged eme figyelmeztetését, mert magunk is érezzük égető szükségét ezen törvények megváltoztatásának. A véleménynyilvánítás szabadságának, legyen az szóval, írásban vagy sajtó utján, semmi előleges feltételektől függővé tétetnie nem kell és annak más korlátja nem is lehetvén, mint a többi polgárok jogai és szabadsága tiszteletben tartásának kötelessége, mi azt a köztörvények oltalma s csakis a köztörvények iránti felelősség alá helyeztetni kívánjuk. A sajtó egyébiránt is a közművelődés egyik leghathatósabb eszköze levén, melynek terjesztése a honpolgárok szellemi és anyagi emelkedésének első feltótele, mi azt minden kivételes megszorítások és megadóztatástól felmentetni kívánjuk. Halaszthatlannak tartjuk mi is, mint Felséged, az egyesülési és gyülekezési szabadságnak biztosítását, és e részben ugy vagyunk meggyőződve, hogy azon elv alapján: a mi egyes polgárnak szabad, annak számra való tekintet nélkül többeknél is szabadnak kell lenni — ez olv módon érhető el legbizto4