Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.

Irományszámok - 1869-7. A magyar országgyülés képviselőháza elé terjesztett válaszfelirati javaslat a legmagasabb trónbeszédre

7. SZÁM. 17 Mélyen érezzük mi is, Felséged azon nagybölcsességü szavainak igazságát, hogy a nemzetek sorsának a kedvező közjogi viszonyok, csak egyik és önmagukban elégtelen biztositékát képezik és elismerjük, hogy a legkedvezőbb közjogi viszonynak sem lehetnek maradandó eredményei, ha az a nemzet belső fejlődési ereje által nem támogattatik. Elismerjük azt is, hogy ezen életerő kifejtése sok részben a kor és szabadság igényeinek megfelelő belreformoktól függ, és épen azért készek vagyunk azoknak terén egész lélekkel megtenni mindazt, mit hazánk java követel, és mire erőnk, tehetségünk képesít; de engedje meg Felséged, hogy képviselői kötelességünkből folyólag őszintén kimondjuk azon meggyőződésünket is, hogy valamint a kedvező közjogi viszonyok elégtelenek önmagukban a nemzetek sorsának biztosítására, épen ugy elégtelen arra önmagában a belreformoknak bár legczélszerübb és legteljesebb keresztülvitele, sőt ez utóbbi, kedvező közjogi viszonyok nélkül több irányban nem is lehetséges. Ezen meggyőződéstől vezettetve, nem tagadjuk ugyan, hogy az államjogi viszonyoknak, a múlt országgyűlés által eszközölt megoldása nagy fontossággal bir; de ki kell jelentenünk, hogy azt olyannak találjuk, melyben megnyugodnunk s melyet mellőzve, a nemzet összes erejét kizárólag a benső átalakulás nagy munkájára irányoznunk nem lehet. Nem lehet, mert e megoldás, midőn az államélet legfontosabb teendőit elvonja a magyar törvényhozás és a magyar kormány hatáskörétől; a kedvező közjogi helyzet kívánalmainak meg nem felel, nem lehet, mert az államélet egyes teendőinek szoros összefüggése folytán a törvényhozás ós a kormány kezeit oly dolgokban is megköti, melyeket hatáskörétől nem von el teljesen; nem lehet, mert midőn az állam pénzügyeinek legjelentékenyebb része iránti intézkedést az országgyűléstől és az ország kormányától elvonja, már csak pénzügyi tekintetben is lehetiemié teszi, hogy az ország szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítását kellően eszközölni képesek legyünk. Mind a közjogi szempontok, melyek nem engedik azt, hogy egy államban más, mint saját törvényhozása törvényeket alkothasson, s törvényerejű határozatokat hozhasson, hogy a végrehajtás benne más mint a felelős nemzeti kormány utján gyakoroltassók, mind a belreformok, melyek a közjogi megoldás ezen hiányai miatt sokban hátráltatva, majdnem lehetetlenné téve vannak, egyaránt követelik azt tőlünk, hogy mig egyfelől teljes erővel igyekezünk az átalakulás nagy munkájának befejezésén, addig másfelől épen oly erővel és buzgalommal törekedjünk arra is, hogy közjogi helyzetünk valóban kedvezővé legyen, s mint ilyen a nemzeti belerő fejlődésének gátul ne szolgáljon. De követeli ezt saját biztonságunk; követeli a nemzet kegyelete által övedzett trónnak fénye és hatalma; követeli ama hivatás, melyet Felséged legmagasb trónbeszédében hazánk — „mint a nyugoti cultura egyik őre ós tényezője" — számára kijelölt. Állam, melynek nincs nemzeti hadereje; állam, mely nem rendelkezik önállóan pénzügyei felett ; állam, melynek még létele sincs világszerte diplomatiailag kellően elismerve, s mely már csak ezen körülménynél fogva is nem gyakorolhatja a külpolitikára az őt megillető befolyást; sem saját fennállása iránt biztos, sem uralkodója, trónja hatalmának és fényének fenntartásában s növelésében erős; sem az emberiségi s művelődési érdekeknek őrizetére és elővitelére alkalmas nem lehet. A törvénynek engedelmeskedni addig, a m,ig az törvény, mindenkinek elutasithatlan kötelessége ; de épen ily kötelessége az is, hogy a trónra és a hazára nézve káros törvény megváltoztatására törekedjék. Felséged két állama között van egy kapocs, melyet több évszázad szentesitett; mely szorosan öszszefűz, de nem szőrit, ez : a fejedelem ugyanazonossága. Ez azon kapocs, a mely által mi Felséged többi országai ós tartományaihoz csatolva lenni akarunk. Mindaz, a mi ezen tulmegyen, gátolja a szabad mozgást, az erő kifejtését, itt — ós Felséged többi országai és tartományaiban egyaránt, a nélkül, hogy az összetartóság az együttes ós feloszthatlan birtoklásra nézve nagyobb biztosítékot nyújtana. Ezek azok, Felséges ur, a miket most már elmondani képviselői állásunknál fogva hazánk és Felséged iránt egyformán kötelességünknek tartottunk és engedje Felséged reménylenünk, hogy midőn hü 3