Képviselőházi irományok, 1865. VII. kötet • 388-468. sz.
Irományszámok - 1865-416. Törvényjavaslat a vasutak és csatornák épitésére felvett kölcsön hováforditásáról
78 CDXVI. SZÁM. következtetni, hogy a tökepénzesek az egyes államok vagy vállalatoknak nyújtandó hitelműveletekbe bocsátkozni készek volnának A kölcsönt megelőző időben biztos kilátás nyilt arra, hogy a három aláírási nap alatt nagy mértékben lesznek a vidékről bejelentve az előjegyzések, azonban épen az aláirást megelőző január 27-én közzé tévén a franczia pénzügyminiszter a franczia kormány azon szándékát, hogy egy 410 millió frankra menő kölcsönt fog legközelebb kibocsátani; erre természetesen a franczia aláírók tartózkodóbbakká lettek. Ezen körülményekhez hozzájárult még az, hogy azon pénzemberek, kik talán érdekök ellen lenni hivék a kölcsön sikerülését, nagy mennyiségű kötvényt a kibocsátási áron alul az aláirási napok alatt áruba bocsátottak. A kormány részére tett aláíráson felül azonban mindamellett az aláírás oly eredményt mutatott, mely szerint fenmaradt volna a kölcsönt kötő rendelkezési joga a kölcsön egy nevezetes részére. A már említett indokokból az állam érdekében kedvezőbbnek véltem a szabad rendelkezhetés iránti jog felett kötött egyezményt helybenhagyni. A következés igazolta, hogy helyesen cselekedtem, mert a mint tudva lett a pénzvilágban a szabad rendelkezlietési jog, azonnal történtek ajánlatok a kölcsön meglevő részére. Hogy többeket ne említsek, Eotschild S. M. és Wodianer Mór bankházak még az év tavaszán elfogadható ajánlatokat tettek; de akkor még nem volt szándékom a kölcsön elhelyezése iránt egyezkedni, miután azon előny, melyet az intercalaris kamatok megnyerése tekintetéhen szereztem, nagyrészt meghiúsult volna. A múlt hó kezdetén azonban, midőn már bizonyos volt az, hogy a bankrészvényekre történendő, kifizetés 20 millió forintot haladó készpénzt és nov. l-jén a szelvény beváltás hasonlókép nagy összeget teend folyóvá, mely más elhelyezést keres, ismét meginditám a tárgyalásokat, s alkudozásokat folytattam egy párisi első tekintélyű consortiumon kívül, az Anglo-Ausztrián bankkal, s egy más, a pénzvilág első tekintélyeiből álló eonsortiummal. Ezen utóbbi consortium áll Eotschild S. M., Wodianer M., Sina S. G. bankházakból, a bécsi hitelintézet és a magyar hitelbankból, mely eonsortiummal, miután a legkedvezőbb ajánlatot, ez tette, oly egyességre léptem, melynél fogva a kölcsön hátralevő részének kedvező feltételek melletti realisatiója, ugy hiszem kétségen kivül áll. Ha a vasúti kölcsön kötvényeinek mai árkeletét tekintjük, s még csak a múlt hónap kezdetén állóval összehasonlítjuk: meggyőződhetünk arról, hogy azon kötvények, melyek az állam rendelkezésére megmaradtak, valószínűleg jobban lesznek értékesíthetők, mint a hogy a kölcsön első fele értékesíttetett. Azon lépés tehát, melyre a kölcsön kibocsátásakor magamat elhatároztam, az államnak nem csak intercalaris kamatok meggazdálkodása által, de a második felerésznek kedvezőbb értékesítése folytán is, ugy hiszem, hasznot hozand. Az igaz, hogy minden hitel-operatióra is áll azon közmondás: „lementével kell csak a napot dicsérni," s e felett még nem ment le a nap, s jöhetnek oly előre nem látható események, melyek legbiztosabbnak látszó előszámitást is meghiusitják; azonban elég eredmény az, hogy a kölcsön fele készpénzben befolyt, a másik fele értékesítésére elsőrendű pénzhatalmak, mint Eotschild, Sina, Wodianer és két hitelintézet, szerződés szerint vállalkoztak azon kölcsön fele részére, melyre a múlt év közepén és végével sokan a kivihetetlenség bélyegét akarták ütni. E kölcsönt sok hibával vádolták. -Nem akarom állítani, hogy hibák nem történtek, de a kölcsönnek főhibája, mint azt nekem egy nagy tekintélyű pénzember monda, két rendbeli volt, egyik az, hogy tekintve állásunkat a pénzpiaezon és aránylag más értékekhez, drága volt, azaz olcsóbban kellett volna adni; a második, hogy nem lehetett rajta sokat nyerni, t. i. hogy csekélyre volt szabva a bankárnyeremény. Ha a kibocsátási ár alantabb lett volna, a bankárnyeremény ellenben nagyobb, a pénzpiaezon senki sem emelt volna panaszt. Én azonban szívesen eltűrtem eddig minden vádat; mert legjobb szándékom és minden igyekezetem oda volt irányozva, hogy a kölcsön nem az azt kibocsátókra, de az államra nézve lehetőleg kedvezővé legyen.
