Képviselőházi irományok, 1865. VII. kötet • 388-468. sz.

Irományszámok - 1865-409. Törvényjavaslat a Sátoralja-Ujhely és Szilvásfalva közt a magyar éjszak-keleti vasutvonalból kiágazólag Nagy-Mihályon, Homonnán, Mezõ-Laborczon, Palotán át Przemysl irányában az ország határszéléig vezetõ gõzmozdonyu vasut épitése és üzlete tárgyában

CDIX. SZÁM. 63 A mennyiben végre későbbi törvények a vasutak menet- és vitelbéreit szabályoznák, azon törvények ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesznek. 10. §Az engedélyeseknek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat belföldi ezüstpénzben számitsák olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben ^tartozzanak elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre, a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyesek megkeresése vagy a kormány rendelkezése folytán hónapról-hónapra a közvetlen múlt hóbel átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 11. §• Az árszabások a meghatározott legfőbb magasságból az engedélyesek által időközben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik vagy mind a két irányban minden szállítási távolságokra egyenlőn vagy azok növekvése esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások a jóváhagyott korlátok között ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakomány vállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér leszállításban vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyan azon feltételeket elfogadja olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék: mindezen kedvezmények színleges ártérités (refactio) alakjában sem járhatnak. Egyébiránt e tekintetben is joga van a kormánynak az árszabásokat szabályozni. 12. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkivüli drágasága esetére joga van a kormánynak azok fuvarbérét a legtöbblet (maximai) árszabás feléig leszállítani. 13. §. A vállalkozók üzletjoga a vállalatra nézve, amennyiben az állam az engedélyokmányban fentartandó azon jogával, hogy 30 év múlva a vasutat beválthassa, élni nem akarna, az engedélyokmány kelte napjától számítandó 90 évre terjesztetik ki. 14. §. Az engedély megszűntével az állam ingyen lép az engedélyesek által jókarban átbocsátandó vasút birtokába és haszonvételébe ; birtokába veszi különösen a pálya területét és földjét, a földes mümunkálatokat, a fel- és alépítményeket minden hozzá tartozandókkal egyetemben, mint forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel- és lerakodó helyekkel, épületekkel az indulási és érkezési helyeken, őr- és felvigyázó házakkal, minden felszerelvénynyel, bútorzattal, ingó és ingatlansággal együtt. Azonban az engedély elteltének, vagy a pálya 30 év után lehető beváltásának esetére is, az állam által kiszolgáltatott előlegeknek és ezek kamatainak visszatérítése után, tulajdonosai maradnak az engedélyesek mind a vállalat saját kereseteiből alakitott tartalékalapnak és a kün levő aetiv követeléseknek, mind a vállalat saját vagyonából emelt épületeknek, milyenek a koakszkemenczék, öntödék, gép- és egyéb gyárak, pajták, dockok, melyeknek megszerzésére vagy előállítására a kormány által azon határozott kijelentéssel hatalmaztattak fel, hogy azok nem fogják a vaspályának semmi tartozékát képezni.