Képviselőházi irományok, 1865. VII. kötet • 388-468. sz.

Irományszámok - 1865-449. 186. LXIV. törvényczikk a nemzetiségi egyenjoguság tárgyában

18a CDXLIX. SZÁM. A törvénykezés terén a nyelv használatát a 7—13. §§-ok szabályozzák. 24. §. Községi s egyházi gyűlésekben a szólás jogával birok szabadon használhatják anyanyelvűket. 25. §. Ha magánosok, egyházak, magán társulatok magán tanintézetek és törvényhatósági joggal nem biró községek a kormányhoz intézett beadványaiknál nem az állam hivatalos nyelvét használnák t az ily beadványokra hozott végzés eredeti magyar szövegéhez a beadvány nyelvén eszközlött hitelesforditás is melléklendő. 26. §. Valamint eddig is jogában állott bármely nemzetiségű egyes honpolgárnak épen ugy, mint községeknek, egyházaknak, egyház-községeknek: ugy ezentúl is jogukban áll saját erejökkel, vagy társulás utján alsó, közép és felső tanodákat felállítani. E végből, s a nyelv, művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedelem előmozdítására szolgáló más intézetek felállítása végett is, az egyes honpolgárok, az állam törvény szabta felügyelete alatt, társulatokba vagy egyletekbe összeállhatnak, és

6 összeállván szabályokat alkothatnak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek és azt, ugyan az álíamkormány felügyelete alatt, nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelően kezelhetik. Az ilyen módon létrejött művelődési és egyéb intézetek — az iskolák azonban a közoktatást szabályozó törvény rendeleteinek megtartása mellett — az állam hasonló természetű s ugyanazon fokú intézeteivel egyenjogúak. A magán intézetek és egyletek nyelvét az alapitók határozzák meg. A társulatok s általok létesített intézetek egymás között saját nyelvökön is érintkezhetnek; másokkal való érintkezéseikben a nyelv használatára nézve a 23. §. határozatai lesznek szabályozók. 27. §. A hivatalok betöltésénél jövőre is egyedül a személyes képesség szolgálván irányadóul, valakinek nemzetisége ezután sem tekinthető az országban létező bármely hivatalra vagy méltóságra való emelkedés akadályául. Sőt inkább az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos bírói és közigazgatási hivatalokra, s különösen a főispánságokra, a különböző nemzetiségekből a szükséges. nyelvekben tökéletesen jártas s másként is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak. 28. §. A korábbi törvényeknek a f enebbi határozatokkal ellenkező rendeletei ezennel eltöröltetnek.. 29. §. Ezen törvény rendeletei a külön területtel biró s politikai tekintetben is külön nemzetet képező Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokra ki nem terjednek, hanem ezekre nézve nyelv tekintetében is azon egyezmény szolgáland szabályul, mely egy részről a magyar országgyűlés, más részről a horvát-szlavón országgyűlés között létrejött, s melynél fogva azok képviselői a közös magyarhorvát országgyűlésen saját anyanyelvükön is szólhatnak.