Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.
Irományszámok - 1865-158. A központi bizottság jelentése a hányadi törvényjavaslatról
CL VIII. SZÁM 33 ítélhetők meg igazságosan. S a megítélésnél a körülmények, a melyek között létrejöttek, szintoly kevéssé mellőzhető szempont, mint az eredmények, melyeket a hozott áldozatok dijában nyer az egyik és a snásik fél. Alulírottnak, ki csak az egyik törvényjavaslat, mondhatnók egyezmény bemutatásával bízatott meg, nem lehet föladata alkalmazni ez átalános elveket. Lesznek bizonynyal a t. képviselőházban, kik a szőnyegen levő egyezmények bírálásakor túlnyomólag kiemelik az áldozatok nagyságát, a terheket, melyek azon egyezményekből tagadhatlanul háramolnak a nemzetre. Hasonló panaszok fognak emelkedni a birodalmi tanács keblében is. S lesznek viszont, a kik az összes teher nagyságára mutatva, megfoghatónak találják, ha nagy összegnek 20—30 százaléka sem lehet kevés. Lesznek, a kik megemlékeznek, hogy a tehernek, mely annyira megnőtt, tizennyolcz év előtt még negyed része is, a melylyel akkor megkináltattunk, háromszorta volt kevesebb, mint most egy ötöde; s a súlyos jelent is kevésbbé terhesnek tartván az ijesztő jövőnél, eszélyesnek találják megnyugodni a körülményen, hogy, ha nagy áron is, gátat vethetnek az áradatnak, s biztositják a jövőt. Súlyos viszonyokból fegyver sem nyit utat egy népnek is áldozatok nélkül. S a diadal árát,mely nehéz küzdelmekkel békés utón vivatik ki,szintúgy meg kell fizetni, mint a hadviselés költségeit. A központi bizottság előadói habár nem tartják elviselheti ennek, szintén nem kicsinylik az áldozatot, melyet a nemzet az előterjesztett egyezményekben a szomszéd népek érdekében hoz. De kötelességüknek tartják egyszersmind rámutatni az egyezmények fényoldalaira is: kiemelni, hogy az egyezésünk folytán hosszas időre vagy épen változatlanul megállapított s általunk kivetett és beszedett teher mindig jobb a bizonytalan összegnél, melyet a hatalom vet ki és szed be növekvő szükségei szerint; s utalni a népek érdekeire, amelyekkel, egy fejedelem alatt, kölcsönös védelmi kötelezettségben élünk, a melyeknek szabadsága a mi szabadságunknak is biztositéka, anyagi romlása, mint annyi föliratban egyértelmüleg kimondottuk, a mi romlásunk is. Hivatkozhatnak e fölött az egész kiegyezési mű betetőzése szükségére; hivatkozhatnak arra, hogy ez egyezmények különzik el háztartásunkat, ezek vetik meg alapját önálló pénzügyi rendszerünknek; hivatkozhatnak az előnyökre, melyeket a vám- és kereskedelmi szövetség állandó nagy piacz biztosítása, a forgalom és kereskedés könnyítése, az ipar és vállalkozási szellem emelése s jogok szerzése által nyújt, a melyeket e nemzet részint birt ugyan törvényesen, de tettleg nem gyakorolhatott, részint jogilag sem birt, mint a birodalom osztrák határain, külkereskedésünk legfőbb utain, a vámok szabályozása, s döntő befolyás kereskedelmi szerződések kötésére külhatalmakkal. íme, t. képviselőház, ily képet nyújtanak az előttünk fekvő szerződések, ha együtt tekintjük. Egyik szakasz a másikért, egyik egyezmény a másikért kárpótol mintegy. S ha vannak, a kik a nemzet által — mert mindenik pártnak része vala a küzdelemben — eddig kivívott eredményeket kicsinylik: ne feledjék, hogy az érdekek, melyeknek kielégítését czélozzák az egyezmények, nem verhetők le, hanem minden esetre kielégitendők, ha azt akarjuk, hogy a további küzdelemben, mely még előttünk áll, szövetségesekre s ne ellenekre találjunk bennök, melyekre a reactio támaszkodhatik. De nem veszi továbbá igénybe alulírott a t. ház figyelmét átalánosságokkal, s áttér különösen a törvényjavaslatra, melynek a ház elé terjesztésével a központi bizottság megbizta. E törvényjavaslat tárgya azon arány meghatározása, a melyben a magyar korona országai és ő felsége többi országai az 1867. XII. törvényczikkben közöseknek ismert államügyek költségeit ezentúl viselik. Miként az osztályokban, ugy a központi bizottság keblében is megvitattatott az az indítvány, hogy e törvényjavaslat tárgyalása halasztassék el mindaddig, míg az 1867. XII. törvényczikkben kitűzött föltételek teljesíttetnek. A központi bizottság azonban ugy vélekedett, hogy ez elhalasztó inditvány fölött már akkor KÉPVH. IROMÁNYOK. 186 5 /r IK 5
