Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.
Irományszámok - 1865-152. Böszörményi Lászlóé ugyanabban
24 CLII. SZÁM. Tisztelettel kérem elnök urat, hogy e nyilatkozatomról hivatalos tudomást venni s azt a képviselőháznak is tudomására juttatni méltóztassék. Mely kérésem mellett van szerencsém elnök úrnak megkülönböztetett tiszteletemet jelenteni. Kelt Turinban, Olaszországban, október 24-kén 1867. Kossuth Lajos s. k. Szentiványi Károly úrnak, a képviselőház elnökének Pesten. Íó2. szánt. (CLXVI. ÜLÉS, 1261. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Tisztelt képviselőház! Becsület nélkül csak gyáva tud élni ; de a gyáva sem maradhat meg a nyilvános téren, melyen egy képviselő áll, társai nem tűrhetnék meg kebelükben. Jellemem s becsületem ellen sértő gyanusitás hozatott fel egy hivatalos iratban a tisztelt ház előtt, miszerint én tilos utón jutva bizonyos irathoz, ezt a tulajdonos akarata nélkül bocsátottam volna sajtó utján nyilvánosságra, még pedig oly férfiú irányában követtem el e visszaélést, a kivel szemben a bün alávalósága kétszeres volna. Eddig is nehéz volt tűrnöm a vádat, de reméltem, hogy az e fölötti véleményadásra kiküldött választmány már csak az emiitett becsületkérdés szempontjából iá megkérdez engemet s ezzel alkalmam nyilik a vád megsemmisítésére. Csalódtam. A hivatalos utón kötelességből sértővel más téren sem lehetett számolnom. Kénytelen vagyok tehát a tisztelt házhoz intézni jelen nyilatkozatot a mellékelt döntő okmánynyal. Ez okmány maga afenforgó kézirat, a borítékkal együtt, melyben postán érkezett a „Magyar Ujság ft redactiojához, s nem hozzám, mint magán egyénhez. Sajátkezüleg irta azt alá a szerző Kossuth Lajos; a boríték czimét egészen, valamint a szövegben is több sort szintén sajátkezüleg irt; s mint a postajegyek mutatják — a közlés előtt öt nappal — augusztus 23-án küldé el Turinból. Hogy egy lap szerkesztőségéhez az ily kéziratok csak is közlés végett szoktak küldetni, & hogy ez okmány, a postajegyek tanúsága szerint, utólag nem készülhetett, azt még egy közvádló sem vonhatja kétségbe. Én ez okmányt a kiadó, mint vádlóm ellen intézett (állítólag- befejezett, holott törvényesen meg sem kezdett) vizsgálatnál bemutatni — mint szintén helytelenül alkalmazott, s ezért meg nera is esketett tanú — nem tartoztam (de az okmány által bizonyított ténynyel ellenkező előadást sem tettem), törvényünk szerint átalában nem lévén szabad a szerkesztőnek s még kevésbbé a kiadónak alkalmatlankodni a vizsgálattal addig, miga lapban látható szerző e minőségét a vizsgálat folytán meg nem tagadta.
