Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.
CLXXXIV. ÜLÉS. 09 a ház figyelmét az 1-ső magyar sószállitó társulat által elkövetett visszaélésekre, bemutatja a sóiigyre vonatkozó emlékiratát, kérvén azt kiosztatni, tárgyaltatni, s a visszaéléseket orvosoltatni; végre: 'c) Tassy József volt adai városbiró folyamodványát, melyben múlt 1848/9-ik évben szenvedett kára niegtérittetését kéri. Tárgyalás és véleményes jelentéstétel végett a kérvényi bizottságnak kiadatnak. 1458. Napirenden lévén a pénzügybizottsági 15 tag megválasztása. Az elnök felhívására a jelen volt 298 képviselő szokott módon beadta szavazatát. A jegyzők által összeszámítandó szavazatok eredménye a folyó hó 10-én tartandó ülésben fog kihirdettetni. 1459. Csiky Sándor Eger városa orsz. képviselője következő felhivást intézett a miniszterelnökhöz mint honvédelmi miniszterhez: „Minden népek és nemzetek csak addig, s azon esetben tekintethetnek szerintem önálló, független állami élet kellékeivel birni, a még, s a meddig önkormányzati elidegeníthetetlen joguknál fogva, mind pénzükkel, mind vérükkel, minden idegen befolyás nélkül korlátlanul, saját nemzeti érdekük szerint szabadon rendelkezhetnek. Hazánkban a közös ügyes törvénynek a többség általi elfogadásával fájdalom, ezen őseink által vérözön áldozatával is sértetlenül feltartott közjog megcsonkíttatott, de még a folyó évi XII. t. ez. 12. és 13-ik §-ban is feltartatott a hadügyre nézve annyi, hogy a magyar nemzeti hadseregnek időnkinti kiegészítése és az ujonezok megajánlása joga, a megajánlás feltételeivel, és a szolgálati idő meghatározásával, úgyszintén a védelmi rendszer megalapitásával vagy átalakitásával együtt, a magyar országgyűlés beleegyezésétől és elhatározásától függőnek jelentetett ki. Ezen jogalapon ajánlott a magyar törvényhozás a folyó évben a 9-dik törvényezikkben meghatározott feltételek alatt 48 ezer ujonezokat meg, ámde ezen ujonczajánlás, a jelen évnél továbbra épen nem terjesztetett általa ki, sem ennek a jövő 1868-ik évre is történendő kiterjesztésére a kormányt meg nem hatalmazta soha. Hogyan s mi alapon történhetett tehát ennek ellenére az ? hogy ezen a magyar haza törvényhozásának nyíltan s határozottan feltartott nemzeti jog sérelmével honvédelmi miniszterelnök ur a megyei törvényhatóságokhoz, nevezetesen az időszaki sajtó tudósításai szerint Szatmár, Győr, a horvátországi s alkalmasint több megyékhez is a 18523/867. sz. alatt oly tartalmú kormányrendeleteket küldött, a melyek szerint érintett törvényhatóságok, a jövő 1868-ik évi ujonczállitás czéljából illető hadkötelezettségi összeírások s előkészületek megtételére köteleztetnek a nélkül: hogy ez érdemben a törvényhozástól meghatalmazást nyert volna, és így van-e akarata a magyar országgyűlésnek a jövő évben is ezen egyik legterhesebb véradó áldozatát újra meghozni, vagy sem, ugyanazon törvényhozástól irányt adó utasítással bírna. Ezen kérdésre nézve tehát miniszterelnök, egyszersmind honvédelmi országlár úrtól tájékozásomul szolgálandó felvilágosító feleletet tiszteletteljesen kérek" Pesten deczember 9-én 1867. Ezen felhívásra a miniszterelnök következőleg válaszolt: „Ha jelenleg itt kezemnél volna azon rendelet, melynek kibocsátása miatt 13*