Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-51. Deák Ferencz inditványa a védrendszerre s illetőleg a hadsereg kiegészitésére nézve most legközelebb kiadott felsőbb rendelet ellen ő felségéhez intézendő fölirat tárgyában

38 LI. SZÁM. • melynek kötelező ereje az illető országok törvényszerű elfogadásához van kötve, hanem ugy, mint azonnal végrehajtandó, minden részeiben kötelező, s következményeiben jövőre is kiható törvény. Tárgya e rendeletnek azon legnemesebb és legsúlyosabb adózás, melylyel a polgárok az államnak tartoznak: a honfiak vére és élete; szabályai mélyen behatnak a családi élet legszentebb viszonyaiba, s az ország legfontosabb szellemi és anyagi érdekeit érintik. Nem csak azon első és legfőbb tekintet, melyet mellőzni joggal soha sem lehet: alkotmányunk alaptörvényeinek világos rendelete, hanem ezenfelül a méltányosság és czélszerüség is megkívánják, hogy ilynemű rendelkezések megállapításához az ország akarata is hozzájáruljon, s e nélkül és ennek törvényszerű nyilvánitása előtt azok tettleg végre ne hajtassanak. Nem egyedül a hadsereg száma és vitézsége az, a mi az államot legsúlyosabb veszélyek köpött is tartósan biztosítja. Bármely védrendszer mellett is leginkább emeli a sereg erejét s kitartó elszántságát, ha a nép lelkesült akarata áll mögötte. E lelkesült akaratra pedig csak akkor lehet bizton számítani, ha azon rendszer, mely mellett a honpolgárok az államot védni kötelesek, a nemzet bizalmával találkozik; mit csak ugy érthetni el, ha a jogaiban s legszentebb érdekeiben meg nem sértett nép, meggyőződve a rendszer czélszerűségéről s belátva a hozandó áldozatok szükséges voltát, törvényszerűen nyilvánított hozzájárulásával elfogadja azt. De ha még akkor is, midőn az alkotmánynak egy részről joggal követelt, más részről ismételve igért tettleges életbe léptetésére méltán vélt már számolhatni a hon minden polgára; ha még a fejedelmi igéret teljesítésének küszöbén is, azon nagy fontosságú tárgyban, mely az alkotmányosság minden fogalma szerint a törvényhozás rendes útjára tartozik, törvény gyanánt absolut hatalommal adatnak ki legfelsőbb rendeletek, és e rendeletek, a nélkül, hogy az ország azoknak okait, szükségét, czélszerüségét és horderejét előre megfontolhatta s alkotmányos utón azokra nézve akaratát kijelenthette volna, azonnal tettleg végrehajtatni is parancsoltatnak: lehetetlen, hogy az ébredni kezdett bizalom el ne enyészszék. Ily rendeletek mellett lelkesülés keletkezni sohasem fog, sőt még a nép megnyugvása sem remélhető. Mert az alkotmányellenes mód, melyen e rendelkezések tétettek, már magában is elegendő arra, hogy megnyugvás és lelkesülés helyett elkeseredést költsön. Ha a jelen helyzet sürgetőleg kivan oly intézkedéseket, melyek a védelmi rendszer lényeges átalakítását igénylik : ez egy ujabb fontos ok arra, hogy Fölséged fölfüggesztett alkotmányunkat azonnal helyreállítsa. A sürgető szükség közepett Magyarország, alkotmányon kívüli helyzetében, a trónnak gyönge támasza leend. Az országgyűlés csak az alkotmány alapján gyakorolhatja a nemzet törvényhozási jogát; alkotmányon kívül nincs arra jogosítva, s nem vállalhat terheket az országra, melynek jogai fel vannak függesztve. Mig a pragmatica sanctiónak azon alapföltétele, mely hazánk önállását, jogait és alkotmányát biztosítja, tettleg hatályon kívül van: addig jogilag lehetetlen, hogy az országgyűlés ezen megcsonkított alapszerződés értelmében intézkedhessek; más alapra pedig nem léphet. Tudjuk mi azt, hogy a hajdan fenállott védrendszer Európa minden népeinél időnkint lényeges átalakulásokon ment keresztül. Az országok politikai szervezetének időnkínti változásai, a hadtudomány fokonkinti fejlődése minden államot kényszeritettek, hogy védrendszerét az átalános helyzet igényei szerint módosítsa, különben saját biztosságát koczkáztatta volna. Magyarország sem maradt e részben soha hátra, s önként, szabad akaratból állapította meg mindenkor a kor igényeinek megfelelő változtatásokat; az ily változtatások azonban mindig országgyülésileg történtek. Kész leend az ország ezentúl is ugy alakítani védrendszerét, a mint a szükség, czélszerüség, az ország helyzete, alkotmányos állása, nemzetgazdasági és közjogi viszonyai megkívánják; de oly intézkedéseket, melyek e részben az országgyűlés egyenes és világos beleegyezése nélkül bármikor tétetnének, jogosaknak nem tekinthet. Mély tisztelettel kérjük tehát Fölségedet, vegye kegyelmesen tekintetbe, hogy az ország jogait, melyeket a pragmatica sanctio is ünnepélyesen biztosított, sértetlenül megóvni kötelességünk, s e kötelességet elmulasztanunk nem szabad; ne engedje, hogy alkotmányunk alapelveinek ezen. s ehhez