Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-133. Jelentése az 1865-dik évi országgyülés képviselőháza által a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság alválasztmányának
GXXXIIÍ. SZÁM. 273 3. §. A községi gyűlések jegyzökönyvének és a községi kormányzat belső ügykezelésének nyelvét a községi gyűlés határozza el átalános szavazattöbbséggel. Ha az első szavazáskor egy nyelv sem nyerne átalános szavazattöbbséget, a gyűlés tagjai az első szavazás alkalmával legtöbb szavazatot nyert két nyelv fölött újból szavaznak. Ugy kivánván a kisebbség, annak nyelvén is vezetendő a jegyzőkönyv, ha ezen nyelvre az öszszes szavazatoknak legalább '/. része esett a szavazás alkalmával. Az ez érdemben hozott határozat csak minden három év után, s akkor is a kérdés előzetes kijelölése mellett összehívandó határozatképes gyűlésen, a megjelent tagok %-ának kivánatára kerülhet ujabb tárgyalás alá. Ha tárgyalás alá vétetik a határozat, a kérdés érdeme átalános szavazattöbbséggel döntetik el. 4. §. A községi elöljárók a község egyes lakosaival való szóbeli érintkezésekben annak nyelvét kötelesek használni, a kivel érintkeznek. 5. §. Az egyházközségek — azonban saját egyházi í'elsőbbségeik törvényes jogainak sérelme nélkül — anyakönyveik vezetése, saját iskoláik oktatási nyelve s átalában az egyházközségi ügykezelés iránt szabadon intézkedhetnek. 6. §. Mindenik felsőbb és legfelsőbb egyházi hatóság tetszése szerint határozhatja meg jegyzőkönyvi és ügykezelési nyelvét. Ha ez nem a magyar lenne, a jegyzőkönyv az állam felügyeletének szempontjából azon is viendő. Az egymással érintkezés nyelvét ugyanazon egyház körén belül annak legfőbb hatósága határozza meg. A különböző egyházak között való érintkezésnek nyelve a magyar. 7. §. Mindenik egyház föl van jogosítva igénybe venni, a vallás és közoktatási törvényben meghatározandó módozatok mellett, az állam segélyét a kebelében már alakult vagy alakuló, bármely nemzetiségű oly egyházközségek részére, melyek saját egyházi és nevelési terheik elviselésére képtelenek. II. FEJEZET. • •.'••.'.' • ."• Nemzetiségi jogok a törvényhatósági közigazgatás terén. 8. §. Bármely honpolgár, község, gyülekezet, felsőbb egyházi hatóság, társulat és intézet saját törvényhatóságához intézett beadványaiban anya-, illetőleg ügykezelési nyelvét, más törvényhatósághoz intézett beadványaiban pedig csak azon nyelvet vagy nyelvek egyikét használhatja, a melyen vagy a melyeken ott a jegyzőkönyv vezettetik. 9. §. A törvényhatóságok gyűléseiben azok, kik birnak szólás-joggal anyanyelvökön szólhatnak. 10. §. Azt, hogy a jegyzőkönyv mily nyelven vezettessék, valamint azt is, hogy melyik legyen a törvényhatóság és a tisztviselők belső ügykezelési nyelve, a tárgy előzetes kijelölése mellett e czélra egybehívott közgyűlés határozza el átalános szavazattöbbséggel. A jegyzőkönyv a megállapított nyelven kívül más, t. i. mind azon nyelven is vezetendő, a melyen a közgyűlés tagjainak kisebbségben maradt egyik vagy másik, de legalább 7,-nyi része netalán vezettetni kívánja. 11. §. A nyelv kérdésében hozott határozat mindig csak a törvényhatósági tisztválasztást közvetlenül megelőző s a kérdés előzetes kijelölése mellett összehívandó, határozatképes közgyűlésen? s akkor is csak a megjelent tagok %-ának kivánatára, kerülhet újra tárgyalás alá. Ha tárgyalás alá vétetett a határozat, a kérdés érdeme átalános szavazattöbbséggel döntetik el. 12. §. Ha valamely törvényhatóság jegyzőkönyvi és ügykezelési nyelvéül nem a magyar foKÉPVH. IROMÁNYOK. II. 186 5 /T 35
