Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-48. A magyar országgyülés képviselőháza elé terjesztett fölirati javaslat az 1866. november 17-kén kelt legmagasabb királyi leiratra

XLVIÍL SZÁM. 19 48. szám. (LXXX. ÜLÉS, 533. JEGTZÖKÖNTVI PONT.) A magyar országgyűlés képviselőháza elé terjesztett FÖLIRATIJAVASLAT az 1866. november 17-kén kelt legmagasabb királyi leiratra. Fölséges Császár és Király ! Midőn a jelen országgyűlés megnyitásakor Fölséged a királyi székről ünnepélyesen kijelentette élénk óhajtását: „vajha sikerülne a kiegyenlités nagy müvét szerencsésen befejeznünk" : mi, a nemzet képviselői, bizton reménylcttük, hogy a fenforgó súlyos nehézségek „megnyugtató, tartós és maradandó megoldását" rövid időn elérhetjük. Reményiettük ezt, mert a legmagasabb trónbeszédben Fölséged maga is határozottan a pragmatiea sanctiót, mint kölcsönösen elismert jogalapot, választotta kiindulási pontul. Meg valánk győződve, hogy, miután Fölséged oly kiegyenlítést óhajt, mely „tartós és maradandó" legyen, azt a jogalapot, mely nélkül, alkotmányos utón, minden kiegyenlités lehetetlen, azt a jogalapot, melyet Fölséged maga is elismert és kiindulási pontúi választott, azonnal és mindenekelőtt teljesen ismét vissza fogja állítani. . De, fájdalom, e reményünk mindez ideig nem teljesült! A pragmatica sanctió, melynek a nemzet jogait és alkotmányát biztositó része egyoldalú hatalomszóval fölfüggesztetett, tettleg még most is föl van függesztve; alkotmányunk nem állíttatott vissza, s a jogfolytonosságnak általunk ismételve kért és sürgetett életbe léptetése nincs teljesitve! Minő alapra építsük tehát a kiegyenlités művét, midőn az egyetlen biztos alap még most is hatályon kivül van? Mely úton törekedjünk a kitűzött czél felé, ha az az egyetlen út, melyet nekünk, mint a nemzet képviselőinek, követnünk szabad, az alkotmányosság útja el van előttünk zárva ? Kifejtettük ez országgyűlésről Fölségedhez alázatosan fölterjesztett föliratainkban mindazon fontos okokat, melyeknél fogva joggal sürgettük alkotmányunk haladéktalan visszaállítását. Elmondottuk, hogy az alkotott törvényeket, míg a törvény szabta úton el nem töröltetnek, sértetlenül fen kell tartani és tettleg végre kell hajtani. Életfeltétele ez az állam lételének, mely nélkül se az egész, se az egyesek a törvényben biztos támaszt nem találhatnak. A törvények elismerése, s azok tettleges teljesítésének megtagadása, jogilag egymás mellett meg nem állhatnak. Aggódva látjuk, hogy fölhozott okaink és ismételt kérelmeink sem valának eddig képesek Fölségedet arra birni, hogy teljesítse a nemzetnek azon jogos kivánatát, a melynek megtagadása egyszersmind tagadása a pragmatica sanctió által biztosított jogoknak, s mellőzése a sanctió pragmatica lényeges föltételének. A kegyelmes királyi leirat, melyet Fölséged második föliratunkra legközelebb válaszul hozzánk küldeni méltóztatott, az abban foglalt legmagasabb Ígéretek és elismerés által sem képes ez aggó-