Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-133. Jelentése az 1865-dik évi országgyülés képviselőháza által a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság alválasztmányának

262 CXXXIII. SZÁM. nyilvános politikai ünnepélyek alkalmával és a nyilvános épületeken mindazonáltal a magyar korona zászlója mellett. 2. §. Az egyes nemzetiségek képviselése, s a nyelvek térkörének meghatározása és szabályozása czéljából a népesség lélekszám szerinti többségének elve állíttatik fel, s a vármegyék, illetőleg kerületek, s azokban a választó kerületek kikerekitése oly módon rendeltetik, hogy azok, ha nem tisztán, ugy legnagyobb vagy nagyobb részben azonegy nemzetiségből álljanak. A kikerekités gyakorlati kivitele különös törvény által fog szabályoztatni. Egy ez iránti törvényjavaslatnak kimerítő vizsgálatok alapján leendő kidolgozására haladéktalanul kiküldetik egy az ország minden nemzeteiből egyenlő arányban alakítandó országos bizottság, mely az országgyűlés legközelebbi ülésszakában terjesztendi elő munkálatát. 3. §. A falusi és városi községben, valamint a vármegyében, illetőleg kerületben is, az illető népesség többségének, még pedig az átalánosnak, a hol ilyen találtatik, vagy az elrendelt kikerekités utján eszközölhető, különben pedig a viszonylagosnak nemzetisége az illető vidéken a nyilvános nemzetiséget képezi és nyelve ugy a politikai, vagy politikai közigazgatási képviseletnek, valamint az ottani elöljáróknak és közhatóságoknak is hivatalos nyelve lesz, föltéve, hogy ama többség a hat országos nemzetiség egyikéhez tartozik. Oly vegyes községekben, vármegyékben és kerületekben, ahol a döntő többség mellett a hat országos nemzetiség valamelyike amazt számra és jelentőségre nézve megközelíti, képviselete tagjainak jogában áll követelni, hogy az illető községben, illetőleg vármegyében vagy kerületben, és különösen az ilyetén nemzetiségtől tulnyomólag lakott részekben az ő nyelve második hivatalos nyelvül használtassák. A többi országos nemzetek tagjainak egyébiránt a képviseleti gyűlésedben szabad nyelvhasználatuk van. Azon községek, melyek többsége a hat országos nemzet egyikéhez tartozik, községi beldolgaikban saját nyelvűket használhatják hivatalos nyelvül; a közhivatalos nyelvet azonban nálok a vármegye nyelve képezi. 4. §. Minden országos nemzet megfelelőleg legyen képviselve az országgyűlés felsőházában, a központi hatóságoknál, feltörvényszékeknél, a vármegyék, illetőleg kerületek élén, és egyátalában azon méltóságok- és hivatalokban, melyek betöltése a korona, illetőleg a végrehajtó hatalom kinavezésétől függ. Az ország többségét képező országos nemzet nyelve a törvényhozásnak és a központi hatóságoknak hivatalos nyelve; de az egyes osztályokban és tanácsokban, és különösen más nyelven szer* kesztett mindennemű ügyekben a tanácskozásnak lehet, a határozatoknak pedig kell ugyanabban történni. Az országgyűlésen a kisebbségi nemzetek képviselőinek szabadságában áll saját nemzet nyelvükön, is nyilatkozhatni. 5. §. Az ország törvényei, továbbá a kormány és a központi hatóságok rendeletei és mindennemű intézvényei minden országos nemzettel, különösen a törvényhatóságokkal az eredeti szerkezeten kivül saját nemzeti, illetőleg hivatalos nyelvökön szintén hiteles szövegben közlendők, illetőleg kihirdetendők; A két szöveg közt netalán támadó kétség esetében az eredeti szöveg határoz. 6. §. A vármegyék és kerületek, ugy szintén a városi hatóságok képviseletei, tisztikarai és elöljárói, továbbá a városi, megyei, kerületi és járásbíróságok, valamint minden alsóbb közigazgatási hatóságok is fölfelé a fölebbvaló hatóságokkal saját hivatalos nyelvökön közlekednek és (az 5. §. eseteinek kivételével) ugyanazon nyelven fogadják a határozatokat, megbízásokat és bárminemű közléseket. Épen így közlekednek saját hivatalos nyelvökön az egyenrangú hatóságok, ha ugyanazon hivatalos nyelvök van; ellenkező esetben a tulajdon nyelv eredeti szövege mellett a központi hatóságok nyelvét használják. Ugyanez áll a falusi községekre és elöljáróikra nézve is, ha az ő hivatalos