Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-123. Bernáth Zsigmond javaslata a hajózás ügyében - 1865-124. A koronázási ünnepély leirása

242 CXXIV. SZÁM. a sebenicoi czimzetes, a belgrádi czimzetes püspök, mindnyájan lóháton. 25. A m. kir. testőrség lóháton. 26. A cs. kir. testrendó'rök lóháton. 27. Egy osztály huszár. Király ő felsége a nép kikitörő élénk éljenzései között a plébánia-templom elö'tti téren felállított diszes emelvényhez érkezvén, a m. kir. fó'udvarmester-helyettes segélyével leszállott a lóról, s előlmenvén a m. kir. főlovász mester-helyettes az ország kivont kardjával, és a püspök az apostoli kereszttel, a herczeg-primás és a kalocsai érsek kíséretében az emelvényre fölment. Követték ő felségét az emelvényre a nádori teendőkre választott helyettes, az országbíró, a m kir. főudvarmester-helyettes, a m. kir. főkamarás, a testőr-kapitány és a m. kir. miniszterek. Megállapodván ő felsége az emelvény közepén, arczczal kelet felé fordult, s feltartván jobb keze három ujját, s baljába szorítva az átnyújtott feszületet, az országgyűlés által megállapított, a nádori teendőkre választott helyettes által az ország herczeg-primásának a hely szinén átnyújtott és a herczeg prímás által felolvasott esküt, az emelvény mellett kijelölt állványokon időközben helyt foglalt országgyűlési tagok, s az egybesereglett tömérdek nép előtt, Isten szabad ege alatt, emelt, erős hangon, megható ünnepélyességgel szórólszóra letette. A nép az eskü alatt, azon helynél, hol ő felsége az ország alkotmányának, törvényes függetlenségének, s területi épségének fentartására esküdött, nemkülönben az eskü végén is, be sem várva a nádori teendőkre választott helyettes szokásos jeladását, szűnni nem akaró éljenekbe tört ki, melyekhez az oldalt felállított sorkatonaság üdvlövése, s a gellérthegyi erőd ágyúinak dörgései vegyültek. Leszállván kíséretével ő felsége az emelvényről, miután a feszületet a m. kir. főkamarásmesternek, ez viszont a jel vény vivő országbárónak átadta volna, a m. kir. főud varmesterhelyettes segélyével lóra ült. Adott jelre megindulván a díszmenet, a városház-téren, a váczi utczán, a színház-téren, s a Dorottya-utczán át a Ferencz József-térre ért, s ott a lánc/híddal szemben, a tér kellő közepén ez alkalomra emelt, s a törvényhatóságok által küldött földdel beborított királydomb körül félkörben felállott. Ekkor ő felsége vágtatva felnyargalt a királydombra, s kivonván Sz. István kardját, azzal a világ négy tája felé vágást tőn, t. i.: az elsőt keletnek, a másodikat nyugatnak, a harmadikat délnek, a negyediket északnak; mire a sorkatonaság üdvlövése után a Gellért erőd ágyúi újból megdördültek, a nép lelkesült éljenekben fejezte ki örömét. A kardvágás szertartása után lenyargalván ő felsége a királydombról, a menet az előbbi rendben a lánczhidon át Budára, s ott az Albrecht-uton, a vizikapun át a fő-őrállomás előtt a vár- és Sz.-Gryörgy-téreken a királyi lak udvarára vonult, honnan őfelsége csakkamar lakosztályába térvén, a koronázási jelvények a királyi lakba vitettek, s ott egyik teremnek egyik asztalára helyeztettek. Kipihenvén magát ő felsége a király, megkezdődött a szokásos koronázási királyi ebédszertartás a nagy trónteremben, hová ő felségök a király és királyné, a m. kir főudvarmester-helyettes jelentésére, a benső lakosztályból, a következő renddel vonultak be: 1. A kamarai hadirnokok. 2. A m. kir. főajtónálló-helyettes. 3. A nemesek, főrendek, kamarások és kelső titkos tanácsosok. 4. A magyar felelős minisztérium tagjai. 5. A m. kir. hirnök, föltett föveggel. 6. A herczegprimás. 7. A kalocsai érsek. 8. A püspök az apostoli kereszttel. 9. Király ő felsége Szent István palástjában, fején a szent koronával.