Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-99. Jelentése a koronázási hitlevél elkészitésére kiküldött országos választmánynak az országgyüléshez

XCIX. SZÁM. 193 1. csatolmány a 99. sz. iromány VI. mellékletéhez. A koronázási hitlevél elkészítésére kiküldött országos választmány által javaslott Koronázási hitlevél. Mi I. FerenCZ JÓZSef, Stl). mint Ma gyarország s társországainak apostoli királya, adjuk emlékezetül jelen hitlevelünk rendében: hogy, miután dicsőségesen uralkodott fölséges I. Ferdinánd ur, ausztriai császár, Magyarországnak e néven V-dik királya, a mi mólyen tisztelt és szeretett nagybátyánk még 1848-ik évi deczember 2-án Olmützben kelt lemondó levelénél fogva mind az ausztriai császári koronáról, mind pedig az uralkodása alatt állott [többi ország-ai koronáiról ünnepélyesen lemondott ; miután továbbá fönséges császári királyi főherczeg Ferencz Károly úr, a mi mélyen tisztelt és buzgón szeretett édes atyánk, a kit az örökösödés rendé szerint a trónöröklés illetett volna, erről lett lemondását ugyanazon alkalommal hasonló ünnepélyességgel nyilvánította: az 1723. évi 1. és 2. t. ez. által megállapított örökösödési rend szerint ránk, mint törvényesen jogosult örökösre szállott Magyarországban és társországaiban a királyi trónöröklés. Mi tettleg át is vettük az uralkodást, közbe jött súlyos akadályok miatt azonban az 1791-ik évi 3. t. ez. által kijelölt határidő alatt, mint .Magyarország és társországai királya magunkat meg nem koronáztathattuk. Későbben 1861-ik évben megkoronáztatásunk végett öszvehíván az országgyűlést, fölséges Ferdinánd ur császárnak * királynak, mélyen tisztelt nagybátyánknak, és fönséges császári királyi főherczeg Ferencz Károly urnák, fiúi tisztelettel szeretett édes atyánknak emiitett lemondási okiratait az országgyűlés elé terjesztettük ; megkoronáztatásunk azonban a fenforgott viszonyok- és nehézségeknél fogva ekkor sem teljesülhetett. Ujabban öszszehivtuk tehát 1865-dik évi deczember 10-dik napjára Pest szabad királyi városunkba a jelen országgyűlést királyi fölavatásunk és koronáztatásunk végett, s ezen országgyűlést saját legmagasabb személyünkben mi magunk nyitottuk meg és vezéreltük folytonosan. Hosszasabb tanácskozások után Isten kegyelméből végre sikerült atyai szivünk örömére az alkotmány víszszaállítása által elhárítani azon nehézségeket, a melyek miatt királyi fölavatásunk és koronáztatásunk eddigelé elhaladt. Azon aggodalmakat pedig, melyeket az 1861-diki országgyűlés fölséges császár és király V. Ferdinánd úr, mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk, és fönséges császári királyi főherczeg Ferencz Károly ur, fiúi tisztelettel szeretett édes atyánk lemondási okirataira nézve ismételt fölirataiban elénk terjesztett, eloszlatta felelős minisztériumunknak a jelen országgyűlés szine előtt nevünkben tett nyilatkozata, melyben legmagasabb jóváhagyásunkat kijelenté arra nézve, hogy az emiitett lemondásoknak formahiányaiból az ország törvényes önállására s függetlenségére nézve káros következtetések ne vonathassanak, s a trónlemondás ténye jövőre Magyarország külön megemlitése, értesítése mellett, és alkotmányos hozzájárulásával történjék, s e részben az ország jogainak biztosítására ünnepélyes megkoronáztatásunk után azonnal külön törvény is alkottassék. Az ország főrendéi és képviselői tehát tekintetbe véve a hazai törvények rendeletét, azok értelmében minket, mint Magyarország és társországai trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni óhajtván, jobbágyi hódolattal járultak elénk, s alázattal KÉPVH. IROMÁNYOK. II. 25