Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-99. Jelentése a koronázási hitlevél elkészitésére kiküldött országos választmánynak az országgyüléshez

188 XCIX. SZÁM. 1. csatolmány a 99. sz. iromán y IV. mellékletéhez. A koronázási hitlevél elkészítésére kiküldött országos választmánynak alválasztmánya által javaslott Koronázási hitlevél. Ml I. FerenCZ JÓZSef Stfo. mint Magyarország s társországainak apostoli királya adjuk emlékezetül jelen hitlevelünk rendében: hogy, miután dicsőségesen uralkodott fölséges I. Ferdinánd ur ausztriai császár, Magyarországnak e néven V-dik királya, a mi mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk még 1848-ik évi deczember 2-án Olmützben kelt lemondó levelénél fogva, mind az ausztriai csá' szári koronáról, mind pedig az uralkodása alatt állott többi országai koronáiról ünnepélyesen lemondott ; miután továbbá fönséges császári királyi fó'herczeg Ferencz Károly úr, a mi mélyen tisztelt és buzgón szeretett édes atyánk, a kit az örökösödés rendé szerint a trónöröklés illetett volna, erről iett lemondását ugyanazon alkalommal hasonló ünnepélyességgel nyilvánította: az 1723. évi 1. és 2. t. ez. által megállapított örökösödési rend szerint ránk, mint törvényesen jogosult örökösre szállott Magyarországban és társországaiban a királyi trónöröklés. Mi tettleg át is vettük az uralkodást. közbe jött súlyos akadályok miatt azonban az 179 J -ik évi 3. t. ez. rendeletében 'megszabott határidő alatt, mint Magyarország és társországai királya magunkat meg nem koronáztathattuk. Későbben 1861-ik évben megkoronáztatásunk végett öszvehiván az országgyűlést, fölséges Ferdinánd ur császárnak s királynak, mélyen tisztelt nagybátyánknak, és fönséges császári királyi főherczeg Ferencz Károly urnák, fiúi tisztelettel szeretett édes atyánknak emiitett lemondási okiratait az országgyűlés elé terjesztettük , kijelentvén törvényes felavatásunk iránti kivánatunkat; óhajtott megkoronáztatásunk azonban a fenforgott viszonyok és nehézségeknél fogva még ekkor sem teljesülhetett. Ujabban öszszehivtuk tehát 1865-dik évi deczember 10-dik napjára Pest szabad kirtlyi városunkba a jelen országgyűlést királyi fölavatásunk és koronáztatásunk végett, s ezen országgyűlést saját legmagasabb személyünkben mi magunk nyitottuk meg és vezéreltük folytonosan. Eosszasabb tanácskozások után Isten kegyelméből végre sikerült atyai szivünk örömére az alkotmáry viszszaállítása és a felelős minisztérium kinevezése által elhárítani azon nehézségeket, a melyek niatt királyi fölavatásunk és koronáztatásunk eddigelé elhaladt. Azon aggodalmakat pedig, melyeket az 1861-diki országgyűlés fölséges császár ó király V. Ferdinánd úr, mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk, és fönséges császári királyi főkenzeg Ferencz Károly úr, fiúi tisztelettel szeretett édes atyánk lemondási okirataira nézve ismételt fölirataiban elénk terjesztett, eloszlatta felelős minisztériumunknak a jelen országgyűlés szine előtt óévünkben is tett nyilatkozata, melyben legmagasabb jóváhagyásunkat kijelenté arra nézve, hogy as ország jogainak e részben leendő biztosítására még ezen országgyűlésen külön törvény is alkottasséi. Az ország főrendéi és képviselői tehát tekintetbe véve a hazai törvények rendeletét azok értelmében minket, mint Magyarország és társországai trónjának és koronájának törvényes <s valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni óhajtván, jobbágyi hódolattal járultak elénk, | alázatta kértek, hogy mi az ország sarkalatos törvényei szerint mindenesetre még szerencsés megkoronázta-