Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata

LXXXV, SZÁM. 143 vezett trieszti kormányszékre bizta, az 1776-ki febr. 14-kén kelt udvari leirattal egyszersmind elrendelte, hogy Fiume Horvátországba keblezendó', Zeng és (Carlo) Bagó a katonai határőrvidékhez csatolandó, a mint hogy ezentúl Fiume és kerülete (az egykori udvari kereskedelmi tanács helyett) a magyar udvari kanczellária igazgatása alatt álljon, még pedig a Dalmát-, Horvát- és Szlavonország részére fölállított kir. helytartóság utján. Ezen rendelet, melynél fogva Fiume, több század lefolyta után, Horvátországba kebeleztetik, kérdésünkre nézve oly nagyfontosságú, hogy nem.fog rósz néven vétetni, ha ez alkalommal fölhozunk annak kivitelére irányzott némely intézkedéseket. A trieszti intendanza mindjárt az 1776-ki márczius 2-kán kelt leiratban közié a február 14-kén kelt rendeletet a fiumei cs, kir. kapitánysággal, meghagyván neki, készitsen elő mindent, hogy Fiume az e végből kiküldött biztosoknak átadassák. E közleményben világosan mondatik: „Dasz nach der bereits erfolgten Vereinigung des zeitherigen Kommerzienrathes mit der •böniischösterreichischen Hofkanzlei der Seeplatz mit seinem Territorio zum Königreich Kroatien einverleibet, mithin künftig mittelst des kroatischen Consilii regii von der hungarischen Hofkanzlei alléin darüber die Aufsicht und Leitung geführet werden solle." E közleményt azután márcz. 7-én a fiumei cs. kir. kapitány közölte a fiumei tanácscsal s egyéb ottani hatóságokkal, s ugyanazon szavakat olasz nyelven ismétlé. Fiúménak ezen, Horvátországba keblezéséről szóló szavak olvashatók még a fiume^ kapitánynak 1776-diki június 3-kán kelt fölterjesztésében is, a gr'átzi belsőausztriai kormányhoz, melytől eddigelé Fiume a politikai ügyekben függött. Ugyanezen kormány a mondott fölterjesztésre azon évi június 14-kén kelt válasziratában bőven előadja a változást, mely a február 14-kén kelt legfelsőbb határozat 'nyomán keletkezett. Ezen válasz 8-ik pontjában olvassuk, hogy a nem-osztrák tengermellék vidékeiből a fölebbvitel a másod folyamodásu trieszti kereskedelmi törvényszékhez megszüntetendő, ,,da ihre Majestat Fiume, Buccari, Buccarizza, Porto-Ré und die Karolinen-Strassen dem Königreich Hungarn, dessen es ein eigenes Appertinens machte, zu inkorporiren; Zeng und Carlobaga aber dem Militari zu übergeben hatten." Ezen idézetből, ha azt a márczius 2-kán kelt válaszleirat idézett szavaival egybevetjük, kitetszik az is, hogy e két fogalom : Magyar- és Horvátország, az akkori hivatalos iratokban egymást ki nem zárja, sőt inkább kiegészíti. Továbbá ugyanezen idézet világosítja föl előttünk az 1779-diki april 23-kán kelt oklevél szavait: ,,separatum Regni Hungáriáé corpus coronae adiiexum corpus," mely szavak ezen más szavak által tolmácsoltatnak: „Dem Königreich Hungarn, dessen es ein eigenes Appertinens machte, zu inkorporiren." Azonban föntartván magunknak, hogy ezen tolmácsolást kevéssel alább kifejtjük, ezennel a többi rendeletek eló'sorolását folytatjuk. Ezen rendeletek közül legnevezetesebbek az 1776-diki augusztus 9-kén, aztán ugyancsak augusztus 29-kén, szeptember 5-kén és az 1777-ki november 10-kén, végre az 1778-ki april 10-kén kelt legfelsőbb kir. leiratok. Annál nevezetesebbek, mert azok (melyek közül az utolsó királyi kiváltságlevél alakjában van kiadva) mind a magyar kir. udvari kanczelláriától eredtek, tehát oly hatóságtól, melyről nem lehet kételkedni, hogy a magyar királyság külön érdekeit tudta védelmezni, kivált a gyöngébb s a koronánál csak általa képviselt háromegy királyság irányában. Ezen királyi leiratok elsejével a királyné a m. királyi, úgymint a horvát helytartóság utján tudtul adta valamennyi magyar és horvát törvényhatóságnak, hogy megszüntetvén a kereskedelmi udvari tanácsot, a kereskedelmi ügyeket az illető tartomány és udvari politikai közhatóságokra bizta, Magyarország és a kapcsolt részek kereskedelmének előmozdítása tekintetéből pedig elrendelte: ,,ut urbs et portus Fluminensis, nec non bona Buccarensia, in quantum illa Carolostadio Flumen versus proficiscendo ad dexteram viae Carolinae sita sünt (Buccari, Buccarizza et Porto-Ré, tamquam ad laevam dictae viae Carolinae sitis, pro statu militari relictis), ipsa praeterea civitas Carolostadiensis in liberam regiamque civitatem evehenda immediate regno Croatiae reincorporetur; ex taliter porro reincorporandis partibus novus comitatus erigatur, idemque ad normám aliorum comitatuum (iis, quae mox declarandae directioni guberniali in puncto commerciali immediate reservarentur, exceptis) Consilio