Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata

LXXXV. SZÁM. 139 nyilatkozatában találjuk —hogy Magy arország. törvény hozása el fogjaismerni a szükségleteket, melyeket a tapasztalás igazolt. Ezen átdános észrevételeken részünkről is átesvén, kisérjük már a megjegyzéseket, melyeket a tisztelt küldöttség azon pontokra nézve tett. melyeket mi legelső válaszunkban a kiegyezés tárgyáról megjelöltünk. A mi a külön koronázási hitleveleket illeti, a tisztelt követség nem tudta kivenni válaszunkból, vajon a megkoronázandó királynak minden egyes koronaország képviseletével külön kelljen-e kiegyeznie, és csak ezen kiegyezés után mindeniknek külön koronázási hitlevelet kiadnia, csupán a koronázási szertartás lévén közösen végzendő ? vagy pedig minden királyság képviselete külön al. kudozzék-e és határozza meg a koronázási oklevél tartalmát, azonban ugy, hogy ezen külön képviseletek iparkodjanak kölcsönös kiegyezés utján megállapítani a koronázási hitlevelet, s ezen kölcsönösen megállapított oklevél iránt egyezzenek meg a megkoronázandó királylyal? Magunkévá tévén alapjában a tisztelt küldöttség abbeli véleményét, miszerint a koronázás nem csupán ünnepélyes szertartás; és óhajtván, hogy az a királyságok közös és külön államjoga sértetlenségének, miután az alkotmányos törvények értelmében gyakorlandó államhatalom jelképe körül egybegyűltek, biztositéka legyen: mi ebbeli válaszunkban egyedül azon óhajunkat fejeztük ki, állapíttatnék meg ez alkalommal azon mód, mely szerint elérhető legyen a koronázási oklevél tekintetében az egyetértés — egyfelől ezen két királyság képviseletei közt, másfelől köztök és a koronázandókirály között. Ha azon két mód közül, melyeket a tisztelt küldöttség válaszunkban talál, csak egyik volna lehetséges, ez esetben mi a kettő közül a másodiknak adnánk elsőbbséget, különösen a két királyság jelenlegi helyzetében. A mi figyelmünket sem kerülte el," hogy ily eljárás sokszor akadálya lehetne a törvény azon rendelete teljesítésének, melynek értelmében az uralkodó személyében bekövetkező minden változás után a király hat hónap alatt köteles magát megkoronáztatni. Azonban minket azon meggyőződés bátorit, hogy a törvényhozás mozgása sokkal lassúbb alkotmányos, mint absolut államban, hol is a törvények az Íróasztal mellett egy éjszaka megszülemlenek; s meg vagyunk győződve, hogy a háromegy királyság ilyetén gyorsaságért még sem áldozná föl minden valódi érdekek alapos és mindenoldalú tekintetbe és fontolóra vételét, mit a maga szükségletei tekintetében csakis az alkotmányos formáktól remél, minthogy ezek a törvényhozási ügyvitelben minden életrevaló érdeknek megengedik, vagy legalább meg kell engedniök a kellő befolyást. A jelenlegi viszonyban pedig ezen tekintet nem döntő, mert befejezett szerződést a koronázási hitlevél iránt mindaddig nem képzelhetünk, mig az államjogi kérdések nincsenek eldöntve. A koronázás tehát nem fog el- és későbbre halasztatni az eljárás lassú menete, hanem az ügynek, melyet el kell intézni, fontossága, hordereje és bonyolultsága miatt. Ha lehetséges volna is a koronázási hitlevél iránt azonegy közös képviseletben alkudozni — a mi minden esetre a két királyság egymáshoz való iövendőbeli viszonyától, s azon alaktól függ melyben ezen viszony nyilatkozni fog - mégsem látnók be, hogyan lehetne az által az ügyet siet tetni, hanemha ugy, hogy az egyes felek külön jogai fölött a másik fél szavazattöbbsége határozhatna. De ily esetben a háromegy királyság nem találna elegendő biztosítékot se a koronázásban, se a magyar korona közösségében ; sőt, okulva a múlton, aligha küzdhetné le abbeli aggodalmát, vajon ily többség nem fog-e a koronázási hitlevélbe oly föltételeket igtatni, melyek a háromegy királyság államjogi autonómiáját és területi épségét megsemmisítenék? Ha pedig az egyetlen koronázási hitlevélnek egyúttal Dalmát-, Horvát- és Szlavonország külön jogai biztositékává kell lennie, mint azt a tisztelt küldöttség is óhajtja; ha a koronázási hitlevél föltételei és lényeges tartalma tekintetében a két királyság között' solidaritásnak kell lenni oly módon, hogy a kiegyezés nem tekintetik bevégzettnek, mig a mindkét királyság részéről kitűzött föltételek nem teljesíttetnek (miben a háromegy királyság 18*