Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-82. Branovácsky István, Ujvidék város képviselőjánek f. évi ápril 8-án a magyar kormányhoz intézett interpellátiója
126 LXXXII. SZÁM. 82. szám. (OXVIII. ÜLÉS, 862. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Branovácsky István, Újvidék város képviselőjének f. évi ápril 8-án a magyar kormányhoz intézett interpellátitfja. Tisztelt képviselőház! Engedelmet kérek arra, hogy a tisztelt minisztériumhoz egy kérdést intézhessek. De, mielőtt ezt tenném, előre kell bocsátanom s a multakból a képviselőház élő emlékezetébe hoznom azt: miképen a szerb nemzetnek azon része, mely Zsigmond magyar király idejétől fogva 1690-dik évig, különösen pedig azon 40 ezernyi család, a mely I-ső Lipót német császár s magyar király által együttes védelem végett a török ellenség dühösködése ellen felkelésre szólittatván föl, ő felségével e részben eleve kikötött nemzetközi alku mellett, régi hónából ide Magyarországba átköltözött, és a mely az emiitett „pactum conventum" folytán, jelentékeny kiváltságos levelekkel s több kivételes kiváltságos jogokkal kegyelmesen felruháztatván, itt ezen engedmények ára fejében, századokon keresztül vérével s vagyonával a fejedelmeknek s a magyar hazának áldozva, béke s háború idején fényes katonai szolgálatokat tett, mondom, miképenezen g. n. e. szertartású szerb nemzet része a magyar törvényhozás által 179%. évben a 27. törv. czikk erejénél fogva államjoggal megajándékoztatott, egyszersmind a clérusra, egyházra, iskolára s alapítványokra vonatkozó önrendelkezési jogon kivül mindazon kiváltságos jogokat és ügyeket is, a melyek az ország alapalkotmányával nem állanak ellentétben, s a melyeket az időben maga ő fölsége, az e végre fenállott udvari illyr kancellária által kirekesztoleg igazgatott s intézgetett, érvényeseknek elismerte ugyan, de ezen jogok s ügyek közül a leglényegesebbek, a melyek t. i. leginkább a szerbek politikai s nemzeti életére vonatkoznak, mind ekkoráig tüzetesen se nem tárgyaltattak országgyülésileg, se azoknak az ország alapalkotmányával öszhangzásba hozatala meg nem kisértetett, mely oknál fogva, de még azért is, mert már ezelőtt 1748-ban a szerb lakosok legnagyobb száma a katonai állásból, provinciális lábra lévén állítva, s ekkép az akkori földesúri s megyei köztörvényhatóságoknak alávetve, ezen kérdéses kiváltságos kivételek a gyakorlati életbe eddig nem is jöhettek; és igy a föntebb említett átköltözésnek összes feltételei mai napig sem teljesíttettek a korona részéről; hanem, miután csakhamar azután, t. i. 1792-ben a fentebb említett udvari illyr kancellária nem csak, de a legutóbbi időben a fentebb dicsért privilégiumok folytán létrehozott szerb vajdaság is megszüntetve lettek, ő fölsége, a mostani fejedelem a g. n. e. szertartású szerb honfiak megnyugtatására 1861. évben szerb nemzeti congressust összehívni, és azt atyai indulatából arra felszólítani méltóztatott, hogy a többször érintett kegyelmes privilégiumokon alapuló jogos igényeit s kívánalmait, valamint ezek általa szükségeseknek tartandó biztositéka feltételeit is formulázva, e részben javaslatot tegyen, s e munkálatát mind magának ő fölségének belminisztere által, mind pedig a magyar udvari kancelláriának is terjeszszeelő, a mi csakugyan azon évi ápríl hó 20-dikán meg is történt oly alázatos kéréssel: méltóztatnék ő fölsége ezen kérdéses javaslatban jobbágyi hódolattal előadottakat kegyelmesen helybenhagyni, és tárgyalás, elfogadass a törvényekbe való beczikkelyeztetés végett királyi előterjesztvény alakjában a magyar országgyűléssel közöltetni. Ezen kérésnek az lett eredménye, hogy ő fölsége 1861. június hóban a magyar országgyűléshez intézett kegyelmes leiratában már is megigérni méltóztatott, hogy mihelyest az évi kegyelmes trónbeszédében felhozott / v ...-•' * * :•'.•-' ' . . .-.'•'
