Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-79. A magyar országgyülés képviselőházának a közös viszonyok tárgyában hozott határozata

114 LXXIX. SZÁM. érdeklik. S valamint egy részről kész volt Magyarország a múltban, s kész leend jövendőben is mindenkor teljesíteni mindazt, a mit a pragmatica sanctió szerint a közös biztosságnak együttes erőveli védelme és fentartása mulhatlanul megkíván: úgy más részről oly kötelezettségeket, melyek e czélon túlterjednek, s annak elérésére nem elkerülhetlenül szükségesek, magára nem vállalhat. 5. Ezelőtt Magyarországot illetőleg mindazokra nézve, mik az érintett viszonyokra vonatkoznak, a magyar országgyűlés s a magyar király köz egyetértéssel intézkedtek, és ez intézkedések megállapításánál más ország befolyással nem birt, mert a magyar király, mint az uralkodása alatt álló többi országok absolut fejedelme , azon országoknak érdekeiről és teendőiről absolut hatalommal rendelkezett. Most azonban, a legmagasabb trónbeszéd szerint, lényegesen változott a helyzet az által, hogy ő felsége „alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait is, azokat tehát absolut hatalommal ezentúl nem képviselheti, s azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti." Kijelentette jelen országgyűlésünk is a válaszföliratban, hogy ezt figyelembe veendi. 6. Irányadóknak tekintette a képviselőház e szempontokat, midőn kijelöli a fő elveket, melyek véleménye szerint a közös viszonyok megállapításánál alapul szolgálnak, s ez elvek folytán összeállítja e határozatát.. Kiindulási pontja tehát e részben a pragmatica sanctió, melyet mind ő felsége legmagasabb trónbeszédében, mind az országgyűlés többszöri fölirataiban, közösen elismert kiindulási pontul tűzött ki. 7. A pragmatica sanctió szerint közös ugyan az uralkodó, a mennyiben Magyarország koronája is ugyanazon fejedelmet illeti, a ki a többi országokban is uralkodik; de még ez nem teszi szükségessé, hogy a fejedelem udvartartásának költségei közösen állapíttassanak meg. Ily közös megállapodást a pragmatica sanctióban kitűzött czél nem igényel; Magyarország alkotmányos önállásával pedig s a magyar király fejedelmi magas tekintélyével sokkal inkább megegyez, hogy a magyar országgyűlés, a felelős magyar minisztérium előterjesztésére, külön szavazza meg a magyar király udvartartása költségeit. Se kár, se jogsérelem nem okoztatik ez által ő felsége többi országainak. Az udvartartás költségeinek megszavazását és kiszolgáltatását tehát közösügynek nem tekinthetjük. 8. A pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerü vezetése. E czélszerti vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő fölsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik. Ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában, és a nemzetközi szerződések tekintetében fölmerülhető intézkedések, mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett, a közös külügyminiszter teendői közétartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindenik minisztérium saját törvényhozásával közli. Ezen külügyeket tehát mi is közöseknek tekintjük, s készek vagyunk azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon arány szerint járulni, mely az alábbi 18, 19, 20, 21 és 22-dik pontokban körülirt módon fog megállapittatni. 9. A közös védelemnek másik eszköze a hadsereg s az arra vonatkozó intézkedések, egy szóval a hadügy. 10. Tekintetbe véve mindazt, a mit fentebb, különösen az 5-dik pont alatt elmondottunk, a hadügynek közösségére nézve következőket véljük, mint elveket, megállapitandóknak. 11. 0 felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi áz egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő felsége által intézendőnek ismertetik el. 12. De a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését s az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás föltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, ugy szintén a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket, eddigi törvényeink alapján, mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében, az ország magának tartja fön. 13. Kijelenti továbbá az ország, hogy a védelmi rendszernek megállapítása vagy átalaki-