Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-72. Miletics Szvetozár javaslata a háromegy királyságnak Magyarországgal kiegyezkedése ügyében

LXXII. SZÁM. 72, szúm. (CV. ÜLÉS, 783. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) . ; Javaslat a háromegy királyságnak Magyarországgal kiegyezkedése ügyében. Tekintve, hogy ő fölsége ezen országgyűlést azon czélból kegyeskedett összehívni, hogy az az államjogi differentiákat, melyek az 1848-ki események által az uralkodó és Magyarország közt egy részről, és a magyar korona egyes tartományai közt más részről tettleg előidéztettek, kiegyenlítse ; hogy e differentiák közt Horvátország, Slavonia és Dalmátia háromegy királyság államjogi viszonyának kérdése Magyarországhoz első sorban áll; hogy ő fölsége 1865-ik évi deczember 14-dikei trónbeszédében a társországokkali kiegyezkedést az alkotmány tettleges visszaállítása és maga a koronázás föltételéül tűzte ki; hogy a február 17-én kelt legmagasabb királyi leiratban, melyben az alkotmány visszaállittatik és felelős magyar minisztérium jóváhagyatik, egyszersmind a király abbeli bizalma is ki van jelentve, hogy a magyar országgyűlés a társországok irányában igazságos lesz; hogy maga e ház is június 24-én és július 6-án kelt feliratában az 1861-ki országgyűlés ama nyilatkozatát megújította, miszerint Magyarország a társországokra hagyja, hogy a fehér lapot betöltsék; hogy az országgyűlés mindkét háza a testvéries kiegyezkedést óhajtva, regnicolaris deputatiót küldött ki, hogy ez a Horvátország és Slavonia részéről kiküldött bizottsággal értekezletbe és egyetértésbe helyezze magát ; hogy a regnicolaris deputatió már jó régen közölte e házzal működésének eredményét; és tekintve, hogy azon állapot és kapocs, mely 1848-ig Horvátország és Slavonia közt fenállt előleges egyezkedés nélkül életbe nem léptethető a nélkül, hogy uj egyenetlenségekre és összeütközésekre ne adna alkalmat; hogy tehát előleges egyezkedés nélkül még a magyar korona territoriális integritása sem állitható vissza, annál kevésbbé pedig terjeszthető ki a magyar minisztérium hatósága a háromegy királyságra; hogy ezen országgyűlésnek, hogyha azt gondolja, miszerint a háromegy királyság saját viszonyait ő fölsége többi királyságai és országai irányában csak solidarisan Magyarországgal intézheti el, következetesen azt is kell gondolnia, hogy Magyarország sem képes a háromegy királyság nélkül a magyar korona viszonyait ő fölsége többi királyságai és országai irányában elintézni, és legalább a háromegy királyságot illetőleg jogszerűen eldönteni; hogy a háromegy királyság nélkül még a koronázás sem mehet végbe, legkevésbbé pedig az olyan, melynek más mint tettleges, erőszakos és jogtalan érvénye volna a háromegy királyság irányában; hogy tehát a háromegy királysággal kiegyezkedés nélkül tartós és állandó alkotmányos állapotnak visszaállítása lehetetlen; meggyőződve továbbá, hogy a háromegy királyságot és a vele államjogilag egyesitett határvidéket semmi erő, vagy politika sem fogja más kapocsra bírhatni, mint a melyre szabadon és minden oktroyálás nélkül megválasztott és törvényesen egybehívott országgyűlése rá fog állni; óhajtva végre, hogy az alkotmányos szabadság érdekében átalában, és az uj korhoz, az uj szükségletekhez és viszonyokhoz idomított magyar alkotmány érdekében különösen, az egyetértés és kiegyezkedés Magyarország és a háromegy királyság közt minél előbb éressék el, előbb mintsem képesek lennének az európai események az KÉPVH. IROMÁNYOK. 186%. II. 14 105