Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-70. Inditvány a közös érdekü viszonyok tárgyában kiküldött bizottsági többség véleménye ellen, az 1848-ki III-ik törvény 13-ik §-a épségben tartásával

102 LXX. SZÁM. 70. szám. (CII. ÜLÉS, 694. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Indítvány a közős érdekű viszonyok tárgyában kiküldött bizottsági többség véleménye ellen, az 1848-ki Ill-ik törvény 13-ik §-a épségben tartásával. Tekintve azt, hogy Magyarország s hozzá kapcsolt részei, és az osztrák örökös tartományok között az egyetlen törvényes kapocs a fejedelem ugyanazonossága, vagyis, hogy a törvényei feltételek teljesítésével ugyanaz Magyarország királya, a ki az osztrák örökös tartományok császárja ; Tekintve azt, hogy az 1723-ki 1.2. 3. törvény czikkekből, vagyis ugy elnevezett sanctió pragmaticából, nemhogy az következnék, hogy Magyarország köteles az osztrák örökös tartományokat kül-és belellenség ellen védelmezni, de sö'tmind az 1741-ki legelső, mind a későbbi védelem eseteiben, törvénybe igtatván a nemzet azt, hogy a védelmet csak is Magyarország és királyi jogai, ért, és szabad ajánlatként teljesiti, és kikötvén azt is, hogy e szabad ajánlatokból utóbbra semmi kötelezettségi következtetés ne vonassék, a védelmi kötelezettség ellen mindenkor, és már eleve is tiltakozott ; Tekintve azt, hogy Magyarország, melynek az 1723-ki törvényekben is biztositvák nem csak bel, de nemzetek közti (jura diplomatica) közjoga is, és önkormányzata, mint független birodalom jogosítva van, ugy bel, mint kül, tehát egész hadi pénz-, oktatási, kereskedelmi, közlekedési, államhiteli, s átalában mind azon ügyeit, mik független államot megilletnek, önállóan intézni és fejlesz, teni; és a magyar király jogait a törvények értelmében gyakorolhatja csak, és csak is a magyar független felelős minisztérium által; Tekintve azt, hogy Magyarország véréről és vagyonáról jogosan más senki sem rendelkezhetik, mint törvényes önországgyülése; tehát másokkal bárkikkel együtt, és bár mi módon közös, és nem ezentúl is ép oly kizárólagos önrendelkezése, mint minővel ez ideig birt, Magyarország független állami életének legfőbb biztosítékait törné meg, és megsemmisítené az 1848-ki, 179%-ki, s több ide vonatkozó törvényczikkekkel az 1827-ki 4-dik törvény czikkelyt is, a mely ezt rendeli: „Az adónak és egyéb segélyezéseknek minden nemei pénzben vagy termékekben ugy, mint katonaállitásban országgyűlési tárgyalás alá tartoznak; attól semmi szin alatt,söt még rendkívüli esetekben sem vonathatnak el; az országgyűlés által megajánlott adót országgyűlésen kivül felemelni, vagy ujabb adót kivetni vagy katonaállitást követelni nem szabad;" Tekintve azt, hogy Magyarország államhitele nem azt követeli, hogy az osztrák örökös tartományok császárjának kormánya által tett adósságait közösen vállalja el azért, hogy általa*Magyarország is tönkre jusson; de követeli azt, hogy miután az osztrák adósságok tételéhez soha sem járult, igy azokból Magyarországot jogilag nem is terhelheti semmi; leszámittatván az országnak jogos viszonkö vetélései, térítsen meg minden kimutatható befektetéseket; és a mit ezenkívül tenne, azt csak is vagyonosságához mért szabad ajánlat- és segélyezésként tehetné;