Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-42. Királyi leirat (1866. nov. 17.)

42. szám. (LXXI. ÜLÉS, 49 7. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) 16609. sz. • . Első Ferencz József Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Halics- és Lodomérországok apostoli, ugy Illyria fsat. Királya Ausztria Föherczege sat Híí Magyarországunk s az ahhoz kapcsolt részek zászlósainak, egyházi és világi főrendéinek és képviselőinek, kik az általunk 1865-dik évi karácsonhó 10-dik napjára Pest szabad királyi városunkba összehívott országgyűlésen egybegyülvék,üdvöt és kegyelmünket! Kedvelt híveink! ,-'•.• Az isteni gondviselés és népeink hü ragaszkodása iránt meg nem ingatott bizalommal veszszük fel az országgyűlési értekezések fonalát, melyeknek kiindulási pontját trónbeszédünkben körvonaloztuk, s melyeknek magasztos és előttünk változatlan czélját a birodalom egyes részei közötti kapcsolatnak alkotmányos rendezése és kedvelt Magyarországunk közjogi önállásának mielőbbi helyreállítása képezi. A hadjáratnak déli seregünk és hajóhadunk fényes diadalai által ki nem egyenlíthetett kedvezőtlen fordulata meghiusitá ama reményeket, melyeket az ellenünk szövetkezett hatalmak túlnyomó erejének ellenére is ügyünk szentségébe és hősies kitartásban töretlen hadseregeink vitézségébe fektettünk. A balsors csapásaival szemben, miknek helyreütése egyedül népeink feláldozó készségéne k szellemi és anyagi erejének végső megfeszítésével lett vala eszközölhető, nem késtünk, habár súlyos feltételek alatt, visszaadni nekik a béke áldásait, miket számukra biztosítani atyai szivünk leggyengédebb , uralkodói tisztünk legfőbb kötelmeihez soroztunk mindenkoron. A múltnak viszontagságai s a változott nemzetközi viszonyok iránti tekintetek immár még inkább és valóban elutasithatlanul követelik, hogy a birodalom belszervezésének függőben lévő ügyét azon alapon, melyet népeink alkotmányos jogai- és érzületének általunk őszintén óhajtott kielégítése czéljából kijelöltünk, tőlünk telhetőleg siettessük. Már a folyó évi Szent-Iván hava 24-dik napján kelt királyi leiratunkban méltányoltuk volt ama munkásságot, melylyel kedvelt Magyarországunk országosan egybegyűlt főrendéi és képviselői, fejedelmi czélzatainkat elsajátítva, a közös feladat rajok eső részének megoldásához járulni indultak. Annál inkább kellé sajnálnunk, hogy ép azon időpontban valánk kényszerülve elnapolni a magyar országgyűlést, midőn e munkásság a képviselők közösügyi bizottságának előkészítő tárgyalásai folytán oly javaslatot eredményezett, melynek kiindulása és végirányzata felett mi — daczára annak, hogy az még a nyilvános megvitatás és országgyűlési megállapodás törvényes fokozatain át nem haladt — elismerésünket ezúttal már előlegesen kijelenteni nem tartózkodunk: mert hivatásunkKÉPVH. IROMÁNYOK. 186%. n. 1