Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-40. A horvátügyi országos küldöttség jelentése

XL. SZÁM. 87 tagjait. E közös, magán értekezletben szóval adván elő a nevezett országok küldöttei végső nyilatkozatukat, egyszersmind a második összes ülés jegyzőkönyvéhez 4. szám alatt mellékelt jegyzéket adták által küldöttségünknek, oly kijelentéssel, hogy nyilatkozataik lényegesb pontjai, melyek a kiegyenlités tekintetéből különösebb fontossággal birnak s a melyekre nézve leginkább óhajtják tudni a magyar küldöttség válaszát, e jegyzékben foglaltatnak, megjegyezvén egyszersmind, hogy e jegyzék a horvát küldöttség által később átadandó terjedelmesb nyilatkozatnak befejezését fogja képezni. Hogy a háború küszöbén, a horvát-, dalmát-, tótországi küldöttség azon tagjai, kik, a tengermelléken lakván, e háború által közelebbről fény égettetnek, minél előbb hazatérhessenek: a nevezett országok küldöttsége az utóbb -érintett jegyzékre sürgetőleg kikérte válaszunkat. Mi tehát, mellőzve a horvát küldöttség részéről utóbb egyedül horvát nyelven beadott s az idő rövidsége miatt le sem fordíttathatott terjedelmes nyilatkozatot, mely, a mint a nevezett küldöttség által értesültünk, főleg a múltra vonatkozik és tulnyomólag polemiaszerü, oly kijelentéssel, hogy arra nézve, a mennyiben szükségesnek találandjuk, utóbb is fentartjuk válaszunkat, a horvát küldöttség határozottan kijelentett kivánata szerint is, az utolsó közös tanácskozmányban velünk közlött s a fentebb 4. szám alatt idézett jegyzékre szorítottuk megjegyzéseinket. A második összes ülés jegyzőkönyvének 5. sz. a. mellékletét képezi ez utolsó nyilatkozatunk. A fentebb elősorolt jegyzékekből és nyilatkozatokból meggyőződvén a két országos küldöttség, hogy az egyezkedésben, országgyűléseik ujabb határozatai és utasításai nélkül, tovább ez úttal nem haladhatnak, abban állapodtak meg, hogy az értekezések eddigi folyamát, s az eredményt, melyre az egyezkedések vezettek, a fentebb elsorolt jegyzékekkel együtt, terjeszsze mindenik küldöttség, további határozat végett, saját országgyűlése elé. Mely kérdések fölött, mily modorban és minő eredménynyel folytak az értekezések és egyezkedések a két országos küldöttség között: úgy hiszszük, leghivebben tolmácsolják magok a mellékelt jegyzékek, melyeknek ez okból nem csak fölöslegesnek, de czélszerünek sem véltük száraz kivonatát szőni bele jelentésünkbe. A tárgyalások folyamát csak ez összes jegyzékek mutatják teljesen föl; csak ez összes iratok megolvasása után ítélhet az országgyűlés eljárásunk fölött. Midőn ez ítélet alá bocsátjuk eljárásunkat: mind arra nézve, a miben engedtünk, mind arra nézve, a miben nem engedhettünk, számithatni vélünk tisztelt küldőink jóváhagyására. Dalmát-, Horvát- és Tótországok küldöttsége, a nevezett országok részére, mind kormányzati, mind törvényhozási tekintetben oly életföltételül tűzvén ki, az összes belügyekre és azok költségvetésére nézve, a teljes autonómiát, a mely nélkül azon országok még érintkezésbe sem kivannak lépni Magyarországgal, kijelentendőnek véltük, hogy részünkről, ha csakugyan az lesz Horvátországnak utolsó szava, készek vagyunk azt elismerni. E követelést illetőleg, ha Horvátország ahhoz szorosan ragaszkodik, mély tisztelettel kérjük ki ezennel országgyűlésünk kedvező határozatát és elismerését is. Midőn azonban Horvátország eddigi viszonyait Magyarország irányában egészen át akarja alakítani, s a kapcsolatot közöttünk a lehető legkisebb mértékre kívánja alászálíitani: kétszeresen igazolhatónak véljük, hogy oly területekre nézve, melyek Magyarország közvetlen részeit képezik, Dalmát-, Horvát- és Tótországok kivánatát annál kevésbbé véltük teljesíthetőnek, minél kétségtelenebbnek tartjuk Magyarországnak jogát különösen Muraközhez és Fiúméhoz. Minthogy a területi kérdésre nézve ekkép a két bizottság közt egyezkedés létre nem jöhetett: az összes területi kérdés függőben maradt s a területre vonatkozólag mindkét fél átalában minden jogait és igényeit fentartandóknak nyilvánította. Hogy Dalmát-, Horvát- és Tótországok küldöttsége az autonómiájukat illetőleg tett fontos engedményt semmivel nem viszonozhatta s a kiegyenlítést semmi közeledéssel nem segíthette elő: megfoghatónak találjuk részünkről, ha azon részletes utasítást tekintjük, mely által ama tisztelt küldöttség kötve volt. E küldöttség tagjai, mint többször kijelentettük, semmiben sem mellőzhették 1861-