Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-32. Az 1861-ik évben szerémi Karloviczon tartott nemzeti congressus határozatainak hiteles másolata szerb nyelvből magyarra forditva

76 Az 1861-ik évben szerémi Karloviczon tartott nemzeti congressus határozatainak hiteles másolata szerb nyelvből magyarra fordítva. Az 1861-ik évben szerémi Karloviczon tartott szerb nemzeti congressusnak határozatai. A szerb nemzet O cs. k. apostoli Felségének 1861. évi márczius 5-én kelt legfelsőbb elhatározása folytán a szerémmegyei, rumai és iloki járásokból, úgy Bácsmegyébó'l és a Bánságból választott képviselői által 1861-diki márczius 21-én (april 2-án) szerémi Karloviczon megnyitott, s a kö vetkező napokon folytatott rendkívüli congressuson egybegyűlve kijelenti, hogy a római császárok — és magyar királyok — adta kiváltságokon alapuló politikai-nemzeti jogainak biztosítását külön geographiai területben leli fel tulajdon nemzeti szervezettel és beligazgatással, melynek élén a választott szerb vajda áll, határozott autonómiával az alkotmányos szabadság ótalma alatt, melyet a szerbek nem csak mint egyének, hanem mint nemzet is élvezendnek. Ennélfogva az említett nemzet a Szerb Vajdaság- és Temesi Bánságnak Magyarországhoz, illetőleg Horvát-, Tót- és Dalmátországokhoz leendő, és O cs. k. és apostoli Felsége által 1860. december 27-én és f. é. január 5-én elrendelt visszakeblezése iránt e következő feltételeket terjeszti elő: I. Azon terület, melyen a szerbek többségben vannak, Magyarországban, illetőleg Horvát-, Tót- és Dalmát háromegy királyságban, ismertessék el szerb területnek „Szerb Vajdaság" nevezete alatt. Ezen terület után O cs. k. Felsége mindenkorra megtartja „a Szerb Vajdaság Nagyvajdája" czimét. Ezen területhez — ide mellékelt hiteles térrajz szerint — tartozik: 1) Szerémmegyének polgári (provinzial) része, azaz: a rumai, iloki és vukovári járások; 2) Alsó Bácsmegye a Vajdaság területébe eső következő határ-községekkel a Dunától kezdve, u. m. Zenta, Zombor, O- és Uj-Szivacz, Kula, O- és Uj-Verbász, Sz.-Tamás és Mohol; 3) A Bánság a Vajdaságba eső következő határközségekkel a Marostól kezdve, u. m. Hódos, Kolostor, Uj-Bodrog, Uj-Vinga, Fénylak, Szekuszity, Nagyfáivá, Varjas, Kétfél, Knéz, Perjámos, Szerb-Sz.-Péter, Ó-Besenova, Vrbicza, Czernabara, Mokrin, Nagy-Kikinda, Kis-Oroszi, Klára, Kecsa, Csenej, Német, Kis-Becskerek, Mehála, Temesvár külvárosaival együtt, Freidorf, Utvin, Román-Sz.Mihály, Dinnyés, Szerb-Sz.-Márton, Ivánda, Csebza, Csakova, Maczedónia és Grád, Tyer, Tolvadia, Szoka, Denta, Sz.-György, Kolostor, Omor, Brestye, Dézsánfalva, Kis-Zsám, Nagy- és Kis-Szrediste, Meszity, Jabuka, Vojvodincze, Szabadka (Szuboticza), Podporán, Vlajkovácz. A Szerb Vajdaság bánsági területéhez tartozik mindaz, mi a fenn evezett határ-községek, a katonai őrvidék, és a Tisza és Maros folyók közt fekszik. A pétervári, német-bánsági és szerb-bánsági ezredek, ugy a titeli zászlóalj az illető katonai szabad községekkel együtt a Vajdaság kiegészítő részeinek tekintendők. II. A Szerb Vajdaság önálló beligazgatással bir, mely a központi kormánytól (jelenleg tehát magyar királyi udvari kanczelláriától, Szeremet illetőleg pedig a háromegy királyság udvari dikasteriumától) közvetlenül fog függni. XXXH. SZÁM. 32. szám. (hVíL ÜLÉS, 410. JEGYZŐKÖNYVI PONT.)